Ilyenek az igazi szuperhősök: életet mentett Balatonlellén a szolnoki vízimentő

„Ha érdekel az életmentés és jól úszol, akkor köztünk a helyed!”. Tizenkét évvel ezelőtt ez a parányi cetlire írt felhívás csábította a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatához a 31 esztendős szolnoki Kiszely Mártont, aki 2012 óta napjainkig tagja a szervezetnek.

– Engem még az idősebb Cseh Sanyi bácsi tanított meg úszni hajdanán Szolnokon, s mint a generációmból többen is, e sportágról nyergeltem át magam is a vízilabdázásra – beszél vízijártassági alapjairól az 1993-as születésű fiatalember.

– Egy ideig a pólózás volt a mindenem, de csak utánpótlás szintig jutottam, mert a tanulás sok időt és energiát vett el. A Tiszaparti Gimnázium végzőseként pillantottam meg az egyik osztályterem ajtajára kiragasztott papírfecnit: „Ha érdekel az életmentés és jól úszol, akkor köztünk a helyed!”.

Volt egy egyhetes elméleti és gyakorlati tanfolyam, amely után a vizsgamodult megfelelően teljesítettem. A felkészítés szinte egy időben volt az érettségivel, amit ugyancsak sikerrel vettem, így 2012. július 7. óta okleveles vízimentő vagyok a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatánál – meséli.

Kiszely Márton első szolgálatát a hévízi tófürdőben teljesítette. Az eltelt évek alatt több vizes helyen megfordult már, de leggyakrabban a balatoni strandokon, az északi- és a déli partok fürdőhelyein végezte vízimentő feladatát.

Főállása lehetővé teszi, hogy a másodállását is elvégezze

– Szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen főállású testnevelő és gyógytestnevelő tanárként a nyarakat a magyar tengernél töltöm. Igaz, a szolgálat alatt folyamatosan készenlétben vagyok, ám ez számomra nem teher, inkább csodálatos életstílus.

– Minden évben le kell tenni újra és újra a vízimentő vizsgát, hiszen csupán rutinból nem lehet ezt a hivatást végezni. Fizikálisan, szellemileg és lelkileg is állandó készenléti állapotban kell lenni a szezonokban, mivel akadnak új technikák, friss alkalmazások, amelyek elsajátítása még inkább felkészültté teszi az embert egy adott eseménynél.

Itt van például a nyolcvan éves Halász Géza bácsi, aki hatvan éves kora óta, húsz esztendeje vízimentő. Sokáig Zamárdiban szolgált nyaranként, az utóbbi időben pedig a balatonszemesi Vadvirág Kemping vízimentője. Géza bácsi lányunokája, Zóra 2021-ben, 16 esztendősen lett a szervezetünk tagja – mutatja be a korosztály-független szakszolgálatot Márton.

A szolnoki fiatalembernek a tavalyi évig nem akadt jelentősebb mentése, azon túl, hogy harsány szavára minden víziterületen felfigyelnek és adnak is rá. Tudják, remek fickó, képzett szakember, aki nem a levegőbe beszél, ha a viharjelzéseknél határozottabban parancsolja ki az embereket a tóból. 2023-ban azonban életet kellett mentenie…

Közös segítőkészség mentett emberéletet

– Tavaly Balatonlellén teljesítettem szolgálatot. A szezon végén jártuk, augusztus 26-i szombati nap volt, délidő. Hangos kiáltásokra lettem figyelmes. A partról azt láttam, hogy két férfi és egy hölgy egy sup-ra fektetett embert tol ki a part felé. Beúsztam és többek segítségével kiemeltük a bajba jutott idős nőt a lépcsőn. Hanyatt fektettem. A pulzusát nagyon gyengén éreztem, de egyéb életjelet nem tapasztaltam nála. Sok vizet nyelhetett, mert nem lélegzett. Megkezdtem az újraélesztést. Időbe telt, mire elkezdett vizet köpni. Aztán lassan visszanyerte az eszméletét, majd a mentők kórházba szállították – magyarázta Kiszely Márton, aki mindehhez hozzátette, hogy az asszony életét a többi segítővel közösen mentették meg.

Társ-hírportálunk, a sonline.hu munkatársai megszólaltatták a hölgyet, Anna nénit is a kálváriája után.

Mint írták, Bordás Józsefné a férjével közösen utazott Balatonlellére, ahol a déli órákban ment be a Balatonba fürdeni. Mivel nem tud úszni, így egy szivacs úszókarikát viselt, de így is megtörtént a tragédia.

– Elmerültem, majd az utolsó erőmmel integettem egy fiatal embernek, aki egy sup-on állt. Ezután elvesztettem az eszméletem. Nekem úgy mondták, hogy egy fiatalember húzott ki a vízből és a hölgy, aki vele volt. Ahogy kiértünk a partra, rögtön telefonált is a mentőkért – emlékezett.

– Azt is utólag tudtam meg, hogy a parton a vízimentő, Kiszely Márton megkezdte az újraélesztést. Mire megjött a mentő, már visszanyertem az eszméletem – mesélte Bordás Józsefné.

– Örök hálával tartozom neki. Hogy személyesen is köszönetet mondjak, elutaztam Balatonlellére.

Ezek a tulajdonságok jellemzik azokat a hősöket, akik megmentenek bennünket, bajba jutott embereket – vélekedett Anna néni.

Az idén a balatonboglári Platán Strandon szolgálatot teljesítő Kiszely Márton nekünk már arról is beszélt, hogy mivel Anna néninek nincsen saját gyermeke, csaknem a fiává fogadta őt.

A telefonon keresztül hosszasan beszélgetnek. Anna néni és a férje a történtek után is sűrűn járnak a Balatonhoz, de már egyikük sem sétál be a vízbe. A magyar tenger látványa és a szerencsés kimenetelű emlékek azonban vissza-visszahúzzák őket Lelle környékére...