Felért egy lottóötössel: lefutotta a New York Maratont a karcagi fodrász

– Honnan származik a sport szeretete?

– A sport szeretetét édesapámtól örököltem, aki asztaliteniszezett és futballozott. Tájfutó egy barátnőm által lettem, 2006 óta a Karcagi Sportegyesület Tájfutó Szakosztály tagjaként ma is szívesen járok versenyekre. Nagyon szeretek erdőben futni, de a versenyen a futás mellett térképet is olvasunk, s mindig nagy feladat a kettőt megoldani – mondta Csigerné Szabó Ilona, aki fodrász­ként dolgozik, és egy doktornő mellett a háziorvosi praxisban is.

– Az első félmaratonjára hogyan emlékszik vissza?

– Egy aranyszabályt ott tanultam meg: a vége felé, amikor már nagyon fáradunk, nem állunk meg, mert nehéz az elindulás. Az első félmaratonon kap az ember egy táblát a hátára, hogy a többiek lássák és szükség esetén húzzák magukkal. A Hősök terén a hőmérő 37 fokot mutatott, amikor éreztem, nem bírom, látták a hátamon a táblát, akik elfutottak mellettem és biztattak, nem szabad feladni, hajrá, hajrá – ez segített be a célba. Az első maratonomra 2019-ben neveztem, Móron, a rajt után a Vértesen keresztül vezetett az út, a Csókakői vártól indult a „buli” alattomos emelkedőkkel, 400 méteres szintkülönbséggel, na, az kemény volt.

– És hogy jött a New York Maraton?

– Kisgyermekkorom óta New York hatalmas álom számomra. 2016-ban megadatott, hogy láthattam, édesanyámtól kaptuk az utat a férjemmel. Csodálatos élmény volt, a New York Maraton pedig egy meg nem fogható álomnak tűnt sokáig. Hét éve először neveztem be rá, pontosabban a lottóra beregisztráltam, amit minden évben megismételtem. Idén egy februári napon, hajnal négykor, futás előtt erősítettem meg a regisztrációm, s amikor az álmom kihúzták, az felért egy lottóötössel – jelentette ki Csigerné Szabó Ilona, akitől megtudtuk, a lottó itt azt jelenti, hogy regisztrál az oldalon, beír egy célidőt, és ha kisorsolják, ehhez kap rajtidőpontot. Ezzel csak a jogot nyertem el, a nevezési díjat, a 300 dollárt én fizetem. 

– Aztán összeült a családi kupaktanács, mert New York nem itt van. A lányom, a párja és az ő édesanyja is azt mondta, szeretnének bennünket elkísérni, lefoglaltuk a repülőjegyeket, kerestünk szállást, majd a felkészüléshez Szepesi Tibor, Karcag polgármestere segítségét kértem, mert tudtam róla, hogy fantasztikus atlétikaedző is. Szeptember elején sajnos megsérültem, hathetes gyógytorna-rehabilitációs időszakom indult, mindenki biztatott. Igazság szerint volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, áttetetem az időpontomat 2024-re, mert a futást minden fájdalom nélkül szerettem volna megélni. Soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha 25 kilométernél fel kell adnom a sérülésem miatt.

– A rajt előtt mit érzett?

– A finisidőm alapján az ötödik hullámba soroltak. A Verrazano híd lábánál elhangzott az amerikai himnusz, és Frank Sinatra New York, New York című dalára indultunk, ágyúdörrenés után. Annyira magával ragadott a táj, meg az, hogy megéltem az álmom, hogy csak haladtam a tömeggel. Mivel nemzeti színű póló volt rajtam, jólesett a kinti magyar szurkolóktól a biztatás. Én végig csak futottam, vitt a szívem. Éreztem, hogy gyorsan indultam, néztem a tempómat, élőztem, üzentem a családomnak, akik 25 kilométernél jöttek kólával frissíteni, kaptam öleléseket is tőlük, amiből újra töltekeztem, majd megküzdöttem rendesen az öt híddal, a Central Parkban a cél felé az utolsó négy kilométerem rettentő nehéz volt, mert úgy beszúrt az oldalam, mint még soha, a lábaim azonban bevittek a célba.