Már csak egy Grincs maradt – fogyatékkal élő gyerekeknek ajándékozta horgolt figuráit a falvai édesanya

Tizennégy éve már, hogy Renáta rákapott a horgolásra. Mindez pedig annak köszönhető, hogy lekéste a Rákóczifalvára induló buszt, és ottragadt Szandaszőlősön. A következő járatra sokat kellett várnia, így belépett a közeli boltba, ahol felkeltette érdeklődését egy horgolással foglalkozó magazin. Az címlapján látható táska ugyanis nagyon megtetszett neki, és az az ötlete támadt, hogy ő is készít egyet. Vett is hozzá horgolótűket és fonalakat, és némi segítséggel elsajátítva az alapokat, addig ügyeskedett, míg el is készült az első alkotás, melyet aztán újabbak követtek.

– A magazin mellett az interneten is keresgéltem angol mintákat, akkoriban ugyanis magyar nyelvű oldalakat nem nagyon lehetett találni, nem úgy mint manapság. Angolul pedig jól értek, így nem okozott nehézséget megérteni az idegen nyelvű útmutatást – idézte fel.

Eleinte persze egyszerűbb formákkal próbálkozott, például virágokkal. Magának is horgolt sapkát, kesztyűt. Aztán rátalált a kitömött játékfigurákra, melyek egyszer és mindenkorra a kedvenceivé váltak. Szorgosan gyakorolta is, hogy kell megalkotni egy-egy ilyen játékot, babát, állatkát. Később pedig már maga saját maga talált ki az alakokat, melyeket el is készített. Szenvedélye nyomán egyre-másra születtek a művek, melyeket aztán kiállításokon is bemutatott az érdeklődőknek.

– Sajnos ma már nem sok idő jut a hobbimra, időközben ugyanis két kislányom született – mesélte a a másfél éves és a hat hónapos gyermekek anyukája. – Ez persze nem jelenti azt, hogy felhagytam a horgolással, tű és fonál mindig akad itthon, csak az életemben most másra helyeződik a hangsúly.

Természetesen a kicsiknek is vannak horgolt játékaik. Az első darabot mindketten születésük alkalmából kapták.

– Még a szülőszobán mindkettejüknek a kezébe nyomtam egy-egy kis medúzát. Amikor hazavittem őket, akkor pedig kaptak egy-egy macit – árulta el Renáta. Azóta persze más játékkal is meglepte őket.

Otthon időközben felszaporodtak a figurák, volt belőlük vagy száz darab, a helyre pedig szükségük volt. Alkotójuk korábban árulta is őket, most viszont nem lett volna ideje arra, hogy valamilyen vásárban adjon túl rajtuk. Ezért úgy döntött, elajándékozza a gyűjteményt.

– Az jutott eszembe, milyen jó, hogy nekem két egészséges gyermekem van, viszont nem minden gyerek ilyen szerencsés. Arra gondoltam, beteg vagy fogyatékos gyerekeknek ajánlom fel a játékokat. Közismert szervezetnek nem akartam adni, mivel azok úgyis gyakran kapnak adományt, én magam viszont nem szívesen keresgéltem volna az interneten, mert nagyon felkavar, ha képeket látok ilyen gyermekekről. Ezért inkább közösségi oldalon érdeklődtem ismerősöktől, ki tud ilyen intézményt, és a Homokon működő Révay György Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium volt az, amit javasoltak. Felvettem a kapcsolatot az igazgatóval, örültek is nagyon a felajánlásnak. A napokban el is vitték az adományt – mondta az anyuka, aki elhatározta, hogy máskor is segíteni fogja ezeket a gyerekeket.

Otthon így most csak a gyerkőcök játékai maradtak, macik, zsiráfok, valamint egy véletlenül ottfelejtett Grincs-bábu, ami egyébként Renáta kedvence, de ennek is keres új gazdát.