Karcagi siker: huszonnégy órán át, éjjel-nappal tekertek a versenyzők a Hungaroringen

– Az első napunk kevésbé volt szeles, másnap 10 órától megjelent a szél, ami nehezítette a dolgunkat. Én szeretem a meleget, ezzel különösebb problémám nem volt, de a frissítésre erősen oda kellett figyelni, hiszen 35–36 fokban az aszfalt 48–50 fokos – mondta a győztes Laboncz Sándor.

– Én gyorsan kezdtem, hogy felvegyem a ritmust, illetve megtapasztaljam, kik azok, akikkel jó tempót tudok menni. Folyamatosan pulzuskontrollal megyek, figyelem, a szervezet visszajelzései mit mutatnak. Nyilván, ha túllövök a célon, akkor aztán vissza kell fogni a „lovakat”. Nem lehet menni, mint az őrült, mert akkor nyilván nem jutsz el a verseny végéig – mondja Laboncz Sándor, akinek az átlagsebessége 32 kilométer/óra volt. 

– Én az éjszakát szeretem, a szél csendesedik, illetve csökken a hőmérséklet. A pályán nincs világítás, sokszor megy fejlámpával az ember. Nyilván megszokja az ember szeme, de észen kell lenni, nagyon kell figyelni. Ezért is izgalmasabb, pörgősebb az éjszaka, napközben a meleg elnyomja az embert, kicsit belebambul. A felkészülésem sajnos idén sem ütötte meg azt a szintet, amit szerettem volna, de nehéz összehangolni a munkát, a családot és az edzést. Nagyon erősen odafigyeltem az idén a táplálkozásomra, dietetikussal is felvettem a kapcsolatot, ez is hozzájárult ahhoz, hogy sikerült 771 kilométert – 176 kört – menni a tavalyi 724 kilométerhez képest. A pihenőidővel sikerült egy óra alá lemenni.

– mondja Sándor, aki jövőre is indulni szeretne. A felkészüléséhez kapott támogatást köszöni feleségének, valamint Varga Lászlónak, aki barátnőjével ott volt mellette a ringen, és főnökének, Fazekas Miklósnak, aki engedte, hogy eddzen, csak az volt a feltétel, hogy a munka legyen elvégezve, ez pedig mindennap megtörtént. 

A 24-ből 6. lett Csokai Csaba, a Kádas György EGYMI Karcagi Tagintézményének testnevelője, akit Sanyi fertőzött meg a versenyzéssel.

– Tavaly 511 kilométert tekertem, idén 550 kilométer volt a célom. Tavaly nyolcadik lettem 120 körrel, idén 127 körrel, 560 kilométerrel a hatodik – sorolta Csaba, aki március-áprilistól készült tudatosan a versenyre.

– Az első 100 kilométert elég magas pulzussal tekertem, utána a jobb combhajlítóm elkezdett görcsölni, így visszaálltam a saját tempómra, a következő 100 kilométer alatt regenerálódott a combom, utána tudtam megint normális tempóban tekerni – árulta el a sportember, aki a versennyel magának bizonyított, és egyértelműen erőt ad neki a siker. 

– Sanyi barátom azért benne van ebben, többször megy hosszabb távokat. Nekem a következő lélektani határ a hatszáz kilométer lenne, ami másfél óra mínusz pihenés, azaz maximum két órára állhatnék meg a 24 óra alatt. Ezt már nem vállalom be, jövőre egy barátommal párosban próbáljuk meg a versenyt. Megköszönöm én is Varga Laciéknak a segítségét, a biztonságot, mert 24 óra hosszán keresztül ott voltak és segítettek. A verseny előtti biztatást a nejemnek, a 11 éves iker kislányaimnak, akikkel folyamatos telefonkapcsolatban voltam a verseny ideje alatt is.

– Örülök, hogy testnevelőként példát mutatok, tényleg versenysportolok – fogalmazott Csokai Csaba.