2022.08.08. 19:55
Egy szolnoki kiskert, mely maga a megtestesült földi éden
Csak a gyakran arra járók tudhatják, hogy a szolnoki Bán utca egyik sarki portája milyen kincseket rejt. A ritkára vasalt kerítésen és a dróthálón keresztül kikacsingató eprek, málnák, szedrek, fügefa- és paradicsomlevelek, az udvaron pipiskedő, csodatermő gyümölcsfák és a szőlőlugas szorgos, dolgos kezek munkáját sejteti.
József és Szirma lugasában fürtökben lóg a fehér, vörös és kékszőlő, körös körül pedig gyümölcsfák ontják a mézédes termést. A veteményes már csak hab a tortán, amely temérdek földi jóval hálálja meg a szorgos kezek munkáját
Fotó: Mészáros Géza
Eleink állítják, hogy a Jóisten nem véletlenül teremtette meg a bibliai almafája mellé a többi gyümölcsöt és zöldséget adó növényzetet. Melyek nem egy időben, hanem nyárelőtől -utóig, egymás után hoznak terméseket. Hogy az embernek mindig legyen betevője... Mező József és párja, Kis-Virág Szirma persze nem ugyanolyat, de az Úréhoz hasonló földi paradicsomot álmodott és teremtett meg Bán utcai kiskertjükben.
– Szüleim valaha parasztizáltak, igaz, termelőszövetkezetben dolgoztak, és mikorra tizenéves lettem, én is a téeszben találtam magam – kezdte a beszélgetést József. – A szövetkezetben minden voltam, csak téeszelnök nem. Igaz, annak nem is kellett nagyon dolgoznia...
Szóval nagyon fiatalon mindent megtanultam a földről és az állatokról, nekem innen leledzik a lelkületem a gazdálkodáshoz.
– Pontosan 1962 óta van munkaviszonyom, de még a 2007-es nyugdíjazásom után is mind a mai napig aktívan dolgozom. Állásom volt a Kőolajnál, a Volánnál és a Tejiparnál is, de ’72-től ’84-ig még hivatásos tűzoltóként is dolgoztam. Ebből az időből élénken emlékszem az 1976-os Tóth Ferenc utca egyik háztömbjében történt gázrobbanásra, melyhez november 2-án, reggel nyolc körül riasztottak a társaimmal együtt… – mesélt a döbbenetesen fájó múltról is József.
– Én 1972-től 2017-ig voltam aktív dolgozói állományban a Hetényi Géza kórházban – vette át a szót a megyeszerte, de még a térség határain túl is jól ismert Kis-Virág Szirma, aki három sajátján kívül szülésznőként ezernél is több babát segített a világra. – Jól kiegészítjük egymást a kerti munkákban a tatával (József párja által használt megszólítása – a szerző).
Ő felfelé dolgozik, hiszen övé a fa, bokor és a lugas gondozása, míg én lefelé tekintek, mert nálam van a kapanyél
– mondta nevetve Szirma.
No de akkor nézzünk körül, mi is terem ebben a csodakertben! József és Szirma szinte egymás szavában vágva mondják és mutatják kerti munkájuk gyümölcseit. A közel háromszáz négyzetméteres telek egyhatoda be van ültetve, a többi a lakórész. A bogyós termések közül eper, málna és szeder az ütemezett felhozatal, a különböző gyümölcsfák barackot és meggyet, de tenyérnyi fügét is mutatnak az arra járókelőknek, akik meg-megállnak a porta előtt, és rácsodálkoznak a háziak kincseire. A kertben terem és termett már paprika, paradicsom, répa, zöldség, petrezselyem, uborka, bab, borsó, tök, egres, szőlő és hagyma is.
Az a legmegdöbbentőbb Mező gazdáék kertjében, hogy az ember nem hiszi el, hogy valamivel nagyobb, mint talpalatti helyen mennyi minden zöldség és gyümölcs terem meg, miközben a ház egyik sarkában még a bársonyvirág is nyiladozik.
Nem véletlen tehát, hogy a spájz stelázsiján roskadoznak a befőttek, lekvárok és a veteményes nyújtotta termények üvegbe zárt világa. Kárba viszont nem vésznek, hiszen kettejük családja oly’ nagy, hogy maradéktalanul megköszönik a kert gazdura és gazdasszonya által megtermelt és „bepalackozott” értékeit...
Ott „csak” laktak, míg itt vígan élnek
Mező József és Kis-Virág Szirma több éve alkot egy párt. Házastársaik elhunyta után találtak egymás gyámolítójára. Mozaikcsaládjuk összesen nyolc gyermeket, tizenhat unokát és két dédunokát számlál. Eredetileg a Széchenyi városrész egyik panellakása jelenti az otthont számukra, azonban két éve életvitelszerűen a Bán utcai kis kertes házukban laknak. Nekik ez a megtestesült földi paradicsom...
