A mezőtúri szakkörnél odaadóan kutatják a város kézműves történetét

– Annak idején a gyerekeim is ellesték tőlem a varrás alapjait, és a lányaim szabtak, varrtak. Volt, hogy egy kiszabott, szoknyának való anyag közepén egy kivágott szívecskeformát találtam, kiderült, hogy valami ajándékot készítettek – emlékezik vissza és meséli nevetve Nagy Sándorné.

– Megállapodtunk, hogy mindig beszéljük meg, hogy melyik anyagokkal dolgozhatnak – teszi hozzá Erzsike, akitől tudtak tanulni a gyerekei, hiszen ő maga is fiatal korától kezdve kézimunkázott.

Már az iskolában megtanulta a varrás, a sütés, a hímzés alapjait, aztán a gyermekei születése után leginkább a varrás került előtérbe, ruhákat varrt nekik.

– Később sokat gobleneztem, keresztszemes hímzéseket készítettem otthon, szabadidőmben. Egy kedves ismerősöm által kerültem kapcsolatba a helyi kézművesszakkörrel. Nagyon jó társaság volt, szívesen jártam el a foglalkozásokra, sokat tanultam, tapasztalatot cseréltünk a tagtársaimmal – meséli Erzsike, akit néhány évvel ezelőtt felkértek a szakkör vezetésére is. Igent mondott, és azóta szívvel-lélekkel vezeti a csapatot.

– Igaz, az elmúlt évben sajnos korlátozottak voltak a lehetőségeink, de addig rendszeresen összejöttünk, sokat tanultunk egymástól. És szerencsére tanítani is tudtunk, vagyis úgy mondom, hogy volt, akinek átadhattuk az ismereteinket, ugyanis gyerekek, fiatalok is eljöttek a szakkörbe. Öröm számunkra, hogy érdeklődőek a gyerekek, általuk talán tovább élnek majd a hagyományaink – fejezi ki reményét Nagy Sándorné.

A helyi népi díszítőművészeti és kézművesszakkör tagjai az egykori Nagy-Magyarország hímzéskultúráját igyekeznek feleleveníteni. Ennek érdekében a szakkörvezető egyik társával, Sőrés Erzsébettel együtt jelenleg egy képzésen vesz részt, melynek keretében éppen az említett témakörben szereznek új ismereteket.

– A járványhelyzet miatt online felületen zajlik az oktatás, ami nem egyszerű, tekintettel a gyakorlati dolgokra. Szerencsére a vizsgákat elnapolták, így van időm gyakorolni és elkészíteni a vizsgadarabokat kézzel és géppel is. Utóbbi ráadásul meglehetősen nagy koncentrációt és igen sok időt igényel – számol be Erzsike.

A tanulás, vizsgára készülés mellett sem tétlenkedik a mezőtúri hölgy. Rendszeresen készít hímzéseket pályázatokra is, hol egyénileg, hol pedig a szakkör tagjaival közösen. Tavaly a Matyó Népművészeti Egyesület Százrózsás Hímzőpályázatán hagyományos kategóriában ismerték el egyik munkáját, most pedig a szentendrei skanzen számára, régi textíliára készített egy erdélyi motívumot ábrázoló hímzést.

– Erdélyi épületekkel bővül a néprajzi múzeum, az egyik épületbe kerül majd a munkám – meséli. Természetesen a szakkör közösen is készít hímzéseket pályázatokra, kiállításokra. A közelmúltban kiállították munkáikat a XVII. Országos Népművészeti Kiállítás észak-alföldi régiós tárlatán, Berettyóújfaluban, mellyel neveztek egy szintén Berettyóújfaluhoz kötődő, „Kitesszük a szűrét...” című pályázatra, melynek eredményéért most izgulnak. Mindezek mellett szívesen veszik ki részüket karitatív eseményekből is, rendszeresen ott vannak a városi rendezvényeken is, ahol szintén odafigyelnek arra, hogy bemutassák tevékenységüket.

– Célunk, hogy munkásságunkkal értéket teremtsünk – teszi hozzá végül a szakkör vezetője.

Unokái már saját pályamunkákat is készítettek

Nagy Sándorné számára a hímzés szeretetén túl fontos, hogy átadhassa ismereteit. Ezért öröm számára, hogy a családjában, úgy tűnik, van utánpótlás.

– Négy gyermekem közül az egyik fiam asztalos, mondhatjuk, hogy kézműveskedik, egyik lányom varrást tanult, így neki is van tapasztalata és érzéke ehhez. Ők már gyerekkorukban is szabtak, varrtak, manapság már a család és a munka mellett kevés idejük jut rá. Kárpótol azonban, hogy két unokám érdeklődik a hímzés iránt, Emese és Gergő már pályázatra is készített hímzést. Én támogatom őket, és még bizakodom, hogy a legkisebb unokám is fogékony lesz a kézművesség iránt – mesél a családjával kapcsolatban Erzsike.