Remekül kiegészítik egymást a szolnoki körmös szakemberek

Lankovics Dániel és Pintér István saját bevallásuk szerint jól kiegészítik egymást, sok vendégük szívébe lopták be magukat – mindössze néhány hónap alatt.

– Tavaly januárban kezdődött minden, nekem tavasszal, Istinek nyáron már a kezében volt a papír, ami persze csak az út elejét jelentette – kezdte történetüket Lankovics Dániel. Hozzátette, Pécsen tanulták ki a szakma alapjait, a jelenkori és modern ismereteket azonban továbbképzések során sajátították el.

– A folyamatos fejlődés elengedhetetlen, mivel így tudjuk szinten tartani a tudásunkat, és követni az újdonságokat – vette át a szót Pintér István. A két fiatalemberben közös vonás a határtalan kreativitás és a tökéletességre való törekvés, éppen ezért a saját munkáikra is rendkívül kritikusan tekintenek.

– Remek érzés a különféle alapanyagokból létrehozni valamit, ami örömmel, elégedettséggel tölti el a vendégeinket. Én például a köröm építése során nagy hangsúlyt fektetek a formákra, azonnal észreveszem, ha valami nem elég pontos, vagy eltér a szabályostól. Isti viszont a díszítésben verhetetlen! Nincs olyan ötlet, amit ne tudna megvalósítani. Mi nem használunk díszítő matricákat, a mintákat saját kezűleg festjük fel, így a végeredmény egész biztosan egyedi és különleges lesz – részletezte Dániel.

– Majdnem a hét minden napja munkával telik, így van ez nagyjából a kezdetektől fogva. Pécsett, az iskola befejezése után rögtön belevágtunk, szépen, fokozatosan építettük ki a vendégkörünket. Mindketten dolgoztunk az ottani Dudás-Hajas Szalonban, ahol sok új ismeretségre és szakmai tapasztalatra tettünk szert – sorolta Dániel, aki egyébként a város szülötte, ellentétben Istvánnal, aki Szolnokról származik.

A két fiatal elárulta, közel százhúsz vendég körmei szépülnek meg a kezeik alatt.

– Amennyire jól hangzik, annyira nagy feladatot is jelent. Szerencsére azonban valahogy mindig megtaláljuk benne azt az örömöt, ami miatt elkezdtük. Mindketten úgy gondoljuk, hogy ez hosszú távon nagyon fontos, ezáltal elkerülhetjük a kiégést, a fásultságot – magyarázta István.

Persze akadnak olyan helyzetek, melyek őket is próbára teszik, de nevetéssel sok minden orvosolható.

– A tavaly karácsony előtti szezonban számát sem tudom, hányszor készítettem piros körmöket hópehellyel! Egy időre elegem lett abból az árnyalatból, sőt, még éjszaka, álmomban is kísértett, de szerencsére túljutottam rajta – elevenítette fel nevetve István.

Az élet úgy hozta, hogy Szolnokon próbáltak szerencsét, szalonjukban már az első hónapokban jó páran megfordultak. Jelenleg közel száz visszatérő hölgyvendéggel büszkélkedhetnek, a kamaszoktól kezdve egészen a nyugdíjas korosztályig érkeznek hozzájuk az igényes körmökre vágyók.

– Van, aki a hosszú kreálmányok híve, ezek elkészítésére gyakran négy-öt órát is fordítunk. A kihívás a szokatlan formák kialakításában rejlik, valamint a nagy felületek díszítésében, dekorálásában. Sokat áldozunk az eszközeink, alapanyagaink fejlesztésére, próbáljuk a legkülönösebb kérést is teljesíteni. Leginkább Szolnokról és a környékbeli településekről érkeznek hozzánk, de van egy pécsi illető, aki idáig utazott miattunk. Egy másik pedig errefelé intézte az ügyeit, és csakúgy spontán tért be a szalonunkba, amit nagy elismerésként könyveltünk el – mondta Dániel.

A két körmös egyetért abban, hogy a szakmájukban nincs könnyű dolga az embernek, ugyanis sokan próbálkoznak eltérő színvonalú szolgáltatásokkal.

– A köröm a legtöbb nő számára ékszer, az esztétikus megjelenés alapja. Sajnos ezt nem mindenki tartja szem előtt. A vendégeink tapasztalatai alapján általánosságban elmondható, jó néhány szakembernél megfordulnak, mire megtalálják a számukra megfelelőt. Ráadásul az oktatásban is szükség lenne újításokra, fejlesztésekre, a tanulók részéről pedig több alázatra és kitartásra – fejtette ki István.

Persze ők nem panaszkodnak, rátermettségnek és céltudatosságnak sincsenek híján, sok időt és energiát fektetnek a szakmai fejlődésbe, üzletük fejlesztésébe.

A szeretteikről sem feledkeznek el

István bevallotta, hogy a szabadidejében is szívesen keresgél új ötleteket, videókat az interneten, inspirációként.

– Néha a kirándulás, utazás belefér, mondjuk meglehetősen ritkán. Hétvégente, ha csak tehetjük, hazautazunk a családomhoz, Pécsre – árulta el Dániel. – Persze ilyenkor ugyancsak jó néhány köröm készül, hiszen pont a szeretteink nem maradhatnak ki belőle – tette hozzá mosolyogva.

Továbbá elmondta, hogy bár a szíve mindig is visszahúzza Pécsre, azért a szolnoki Tisza-partnak is jut benne hely.