Együtt versenyez apa és lánya

Újszászon jelentős a sportélet, de íjászcsapat nincs. A szentgyörgyi viszont nagyon magával ragadta az egyébként kereskedőként dolgozó Csabát.

– Nagyon jó a társaság, úgy fogadtak, olyan baráti volt a fogadtatás, mintha már régóta ismertük volna egymást – számolt be róla Csaba. – Két hétre rá, hogy megismertem őket, vettem is egy új íjat, rá kellett jönnöm ugyanis, hogy amit használtam, az nem valami komoly eszköz, versenyzésre nem is jó. Tavaly Besenyszögön volt az első versenyem, közepes színvonalon teljesítettem, de nagyon jó volt ott is a közösség. De azért tavaly nyáron sikerült is megnyernem az első versenyemet.

– Utána augusztusban Pusztamonostoron a férfi kategória második helyezését szereztem meg. Láttam, hogy be tudok kerülni az első három közé, ez azért motivált a további versenyekre. De igazából nem a versengés a lényeg, hanem a társaság, az a szellemiség, ami az íjászokat jellemzi! – hangsúlyozta ki, hozzátéve, hogy munkája mellett azt nem is tudná egyelőre megoldani, hogy rendszeresen eljárjon az országos megmérettetésekre vagy külföldre, a nemzetközi versenyekre. Bemutatókra, falunapokra, fesztiválokra azonban ő is ment, ha csak ideje engedte, a csapattal.

Közben Dorinát is sikerült megfertőznie az íjászkodás szenvedélyével. S mint mondta, gyerekeknek is jó ez a sport, mert nagy koncentrációt kíván, önfegyelemre tanít, és az állóképességet is fejleszti.

– Idén május elsején Jászberényben volt egy verseny, akkor vittem át magammal Dorcit is. A csapattagok unszolására ott vett kézbe íjat életében először. Két hónap múlva versenyen indult, ahol harmadik lett. Szeptember 29-én Tiszafüreden, a kétfordulós hagyományőrző íjászversenyen pedig már ő győzött a lányok kategóriájában. Huszonkét ponttal vert kenterbe, én kevésbé voltam formában, Dorci viszont elemében volt – büszkélkedett az apja.

– Azelőtt soha nem próbáltam íjjal lőni, apukáméval sem – árulta el a leány. – Korábban inkább fúvócsöveztünk, van is mindkettőnknek fúvócsöve, szoktunk egymással versenyezni is. De a szentgyörgyi íjászcsapat nagyon megtetszett, és a megmérettetések is!

Dorina így rendszeresen átjárt apjával az általában vasárnaponként tartott „edzésekre”, Jászalsószentgyörgyre, hiszen minden jel arra utal, van tehetsége e tevékenységhez. De otthon is szoktak gyakorolni, van is nekik hagyományőrző íjból öt darab, és egy csigás íj is, bár azt Csaba ritkán használja.

A szentgyörgyi csapat tagjainak van is egységes öltözékük, amilyet Dorci és Csaba is hord: mongol kaftán, melyhez tartozik egy tarsoly is, melyet hagyományos motívumokkal díszítenek. Ilyen formán díszes a bőr alkarvédő is, ami igazi védőfunkciót is betölt, hiszen megesik, hogy a megfeszített ideg rosszul csapódik vissza, azt pedig a csupasz karú ember igencsak megérzi.

Táncolni is jár a tehetséges lány

Dorinának, bármilyen jól áll is a kezében az íj, az utóbbi pár alkalommal a szentgyörgyi összejöveteleket ki kellett hagynia, mivel szintén vasárnapra esnek a táncpróbái. Tagja ugyanis az újszászi igen sikeres Fordulat Tánccsoportnak, ahol épp egy komoly megmérettetésre készülnek. Szerencsére otthon is van mód gyakorolni az íjászatot – ez a kertes ház, a falusias környezet nagy előnye. Reméljük, lesz az ügyes lánynak hosszú távon kitartása is!