Szemkápráztató tárgyakat készít vasból a miklósi díszműkovács

Ütemes, fémes koppanások törik meg a miklósi porta csendjét, dolgozik a díszműkovács. Kapu készül. Kecső Tibor közel húsz éve munkálja meg a kemény fémet. Keze alól közel ezer darab került már ki, korlátokat, használati, dísz- és ajándéktárgyakat készít.

– Bár fizikailag sem könnyű munka, eleinte nem is ez volt a nehéz, hanem az, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Különböző kurzusokra, találkozókra jártam, és egy tiszaeszlári mesterembertől tanultam a legtöbbet – mesél Tibor a kezdetekről, miközben a kapu tovább formálódik a kalapács súlya alatt.

– Azóta már sokan megismerték a munkáimat, a vonal-, a csigavonal-vezetéseket, az arányokat, amiket használok. A stílusomat úgy jellemezném, hogy könnyed, elegáns, de azért belenyúlok vaskosabb, keményebb munkákba is. Ebben a szakmában folyamatosan lehet tanulni… Ami nagyon tetszik most, az a lyukasztásos, összefűzött stílus. Rusztikus szegecselésekkel tenném fel a lábakat, erőteljes anyagokból csinálnám most a tárgyakat, hogy jó erős legyen – jelenik meg képzeletében a következő munka.

Merthogy a tettet először akár többnapos tervezés is megelőzheti, néha sokkal több időt vesz igénybe, mint a kivitelezés.

– Amikor a kezembe veszem a vasat, mindig megnézem, mit lehet belőle kihozni. Utána veszem a tollat vagy a krétát, mert az asztalra rajzolom le az arányos terveket. Húzom-nyúzom, toldom-foldom, hogy mit lehet ebből kihozni. Van úgy, hogy csak a hatodik rajz jön össze – meséli. Ezekből, vagyis tervekből rengeteg van a díszműkovácsnak. Papíron és fejben. A kivitelezésre ugyanis nagyon kevés az ideje, a másik állása ugyanis mozdonyvezető.

– Azt is nagyon szeretem. Megismerem az országot, mindig máshová kell mennem, és szeretem vezetni a mozdonyt. Emiatt viszont nagyon kevés időm marad, négy napból egyszer tudok a kovácsolással foglalkozni. Rengeteg kapu-, lámpa-, kandelábertervem van lerajzolva, beméretezve, van, amelyiknél már az anyag is le van szabva, de idő az nincs rá – sóhajtja.

A forró vas hangosan sisteregve hűl le a vízben. Az anyag ismét megkeményedik, de már nem céltalan nyersanyag, küldetése van: a kovács kapuját díszíti majd.