Enyhe a tél, kevesebb madár látogatja az etetőket

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) számos kérdés érkezett az elmúlt két hétben azzal kapcsolatban, hogy miért nincsenek madarak az etetőkön. A jelenség hátterében a madárvonulás, illetve az Európa északi és középső régióiban tapasztalható enyhe, hómentes időjárás együttes hatása áll.

Debrecen, 2015. december 28. Egy fenyvescinege (Periparus ater) napraforgómaggal a csõrében egy madáretetõnél a debreceni Nagyerdõben 2015. december 28-án. Nagyerdõ Csirip névvel közösségi madáretetési programot indított el decemberben a Terepszemle Stúdió természetvédelmi egyesület. A szervezet szeretné a város lakóit bevonni a madáretetési tevékenységbe, arra buzdítanak mindenkit, hogy járjanak ki eleséggel feltölteni az etetõket, vagy végezzenek madármegfigyelést a téli hónapokban. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Forrás: MTI

Fotó: Czeglédi Zsolt

Az utóbbi években Eurázsia északi térségeiben is késik, illetve

a klímaváltozás előtti időszakhoz képest jóval enyhébb, hómentesebb a tél, ezért a hó elől délebbre húzódó énekesmadár-csapatok is később vagy kisebb számban érkezhetnek a Kárpát-medencébe,

késnek vagy elmaradnak az inváziós fajok (fenyőrigó, fenyőpinty, csonttollú, keresztcsőrű) – olvasható a Magyar Madártani Egyesület (MME) hétfői közleményében.

Emellett

a Magyarországra is jellemző enyhe, fagy- és hómentes késő őszökön és teleken a madarak könnyebben találnak táplálékot, ezért kevésbé húzódnak be a lakott területekre.

A közlemény szerint a jelenség harmadik összetevőjét az őszi madárvonulás jelenti. Az etetési időszak november–decemberi kezdetekor a hazai vonulók és részleges vonulók (például feketerigó, vörösbegy, erdei pinty, énekes rigó) már elhagyták az országot.

Végül a Magyarországon tartózkodó énekesmadarak általános túlélési viselkedése is okozhatja a jelenséget, hogy a madarak a közeledő hidegfront elől (amit egy-két nappal korábban, akár ezer kilométernél is nagyobb távolságról érzékelnek) szinte egyszerre a délebbi országokba húzódnak.

A természetvédők szerint ennek a négy hatásnak – késő vagy kimaradó északi vonulók és délre húzódó hazai telelők – az együttese okozza azt az érzést, hogy

az ország szinte szó szerint kiürül, nemhogy látni, hallani is alig lehet az énekesmadarak jelzőhangjait,

és az etetők jelentős része kong az ürességtől, vagy a megszokotthoz képest kevesebb madár és faj jelenik csak meg a kihelyezett élelmen.

Az etetőket látogató madarak viselkedésének nemcsak ilyen évenkénti eltérései vannak, a bioritmus egy-egy évadon, sőt egy-egy órán belül is jelentősen eltérő lehet. A témáról az egyesület honlapján olvasható további részletes ismertető.