Közösséget építve szolgálják a városrész lakóinak igényeit

– Ez a díj azoknak a közművelődési szakembereknek adományozható, akik huzamosabb ideig kiemelkedő közművelődési tevékenységet folytatnak, tevékenységükkel szolgálják a korszerű művelődést és a művészi ízlés fejlesztését. Ön mikor kezdte ezt a munkát?

– Éppen húsz évvel ezelőtt szereztem meg a diplomámat Egerben, magyar–művelődésszervező szakon. A főiskola után napközis nevelő lettem, majd rövid időre a vendéglátásban is dolgoztam. 2001-ben nyújtottam be pályázatot a Szandaszőlősi Művelődési Ház vezetői posztjára, ez sikeres volt, elkezdtem dolgozni. Ekkor még a művelődési ház a Szandaszőlősi Általános Iskola részeként működött, így a művelődési ház vezetőjeként igazgatóhelyettes lettem az intézményben. 2012-ben a Hild Viktor Városi Könyvtár tagintézménye lettünk, majd gyorsan ezután a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény intézményegysége. A Szandaszőlősi Általános Iskolával egyébként továbbra is nagyon szoros a szakmai és emberi kapcsolat, s nehéz is lenne az iskola meghatározó városrészi jelenléte és támogatása nélkül eredményeket elérni.

– Mi vezetőként a „hitvallása”, milyen gondolatok mentén vezeti az intézményt?

– Úgy gondolom, nem kell minden közművelődési intézménynek egyformának lennie, nem ugyanazok az elképzelések tesznek sikeressé minden intézményt. A helyi igényekhez próbálunk igazodni évek óta, így nem a városi nagy rendezvényekhez hasonló programok szervezése a célunk. Az épület jellegéből adódó családias hangulat, a látogatókkal való személyes kapcsolat olyan közvetlen, baráti légkört teremt, ami elég ahhoz, hogy szívesen jöjjenek hozzánk akár rendezvényre, akár egy csoportos foglalkozásra a helyi lakosok. A közösségek töltik meg élettel a házat, nagyon fontos az ő jelenlétük, hiszen ők alkotják a szandaszőlősi helyi aktív társadalmat. Mi ennek a helyi közösségnek vagyunk az alakítói, így fontos, hogy ezt minden munkatárs saját személyes felelősségének is érezze. Szerencsére a csapat is ezzel a szellemiséggel azonosul, mindenki megszólítható, igyekszünk mindenkinek segítségére lenni, aki hozzánk fordul.

– Milyen a csapat, hányan dolgoznak együtt az intézményben?

– Hatan dolgozunk közművelődési területen a művelődési házban és két kolléga a fiókkönyvtárban. A csapat sokszor átalakult, hiszen mindig vannak döntési helyzetek, jobb lehetőségek, de én bízom abban, hogy minden korábbi munkatárs jó szívvel emlékszik az itt töltött időre. Mindig csapatként dolgozunk együtt, ezt nem is lehet másként, hiszen kevesen vagyunk, szükség esetén mindenki csinál mindent. Ha valaki rossz kedvvel, feszülten érkezik, az rögtön lecsapódik a többieken is, ezért próbálunk egymásnak segítséget adni, sokat nevetni, egymással beszélgetni. A kollégák tudják, hogy bármilyen egyéni élethelyzetet toleránsan kezelünk. Mi egyúttal tagja vagyunk egy nagyobb csapatnak is, a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény kollektívájának, s a fizikai távolság ellenére csapattagoknak érezhetjük magunkat. Az intézmény vezetése rendkívül innovatív szemléletű, így akár a helyi kezdeményezéseink, akár a könyvtári programok megújítása teljes mértékben nyitott fülekre talál.

– Milyen programok vannak, milyen csoportok kötődnek az intézményhez?

– Jelenleg huszonhat csoport kötődik a művelődési házhoz. Alkotói, művelődési körök, nyugdíjascsoportok, ismeretterjesztő civil szervezetek, sportfoglalkozások szerencsé­re mind helyet kapnak nálunk. Programjaink közül legnépszerűbbek a hagyományos ünnepkörök köré szerveződött események, de akár a nyári táncos rendezvényeket, a kiállításokat, táborainkat, meseelőadásainkat, hangversenyeinket is sokan látogatják.

– Hogyan zajlott a munka a járványhelyzetben? Hogyan készülnek az újra „élesedő” helyzetre?

– A járványhelyzetben próbáltunk egy menetrendet kialakítani, s minden munkatársunk felelős lett egy-egy online tartalomért. Mi azt szerettük volna, ha nem veszítjük el az állandó látogatókat, a közösségeinket, hogy tudják, vagyunk és dolgozunk, így próbáltuk a virtuális térbe helyezni egy-két foglalkozásunkat, amiből sok hasznos tapasztalatot szereztünk. Nagyon nem szeretnénk ismét bezárni, persze, ha szükség lesz rá, ismét képesek leszünk megújulni. Az biztos, hogy jelenleg nagyon nehéz bármit tervezni. Nekünk a munkában rettentően fontos a személyes kapcsolat, a látogatók visszajelzése, ez motivál bennünket, e nélkül nagyon nehéz.

– Más szavakkal hogyan mondja el, hogy miért is fontos ez a szakma?

– Fontos, hogy legyenek olyan képzett szakemberek, akik szívvel-lélekkel egy-egy közösség összetartásáért felelnek, és szakmailag tudják is, hogy ezt hogyan tegyék. Nem elég tudni rendezvényeket szervezni, tudni kell megteremteni azt a kapcsolatot, ami a bizalomra épül. Ha az emberek szeretnek ott élni, ahol élnek, akkor az a helyi társadalom már csak jobb lehet, és ha mi ehhez egy kicsit is hozzájárulhatunk, akkor már nem hiába dolgoztunk.

– Miből merít ennyi energiát a munkához?

– Abból, hogy rengeteg támogatást kapok. Elsősorban a családomtól, úgy, hogy ők esetenként háttérbe szorulnak a munka miatt. A gyerekeim szinte a szandai programokon nőnek fel, a férjem pedig mindig mindenben támogat, enélkül nehéz is lenne.

– Mik a további tervei?

– Nagyon sok tervem, tervünk van. Folyamatosan képzem is magam, jelenleg a Debreceni Egyetemen kulturális mediáció mester szakos végzős hallgató vagyok, s egy kutatói ösztöndíjat is sikerült elnyernem, mely szintén jó kis szakmai kihívás lesz.

Névjegy

Kiss Edit

Végzettség: magyar–művelődésszervező szakon végzett Egerben (2000)

Munkahely: 2001 óta vezeti a Szandaszőlősi Művelődési Házat

Családi állapot: házas, két gyermek édesanyja