A természetből meríti a legtöbb ihletet a mezőtúri művésznő

– Valójában az agyaggal játszva nőttem fel, így nem volt nagy meglepetés, hogy magam is ezt az utat választom majd – kezdte a mosolygós, életvidám lány. Az érettségi után az Óbudai Egyetemre felvételizett, itt végezte el az alapképzést. Ezután a szintén fővárosi Metropolitan Egyetem formatervező szakán szerezte meg a mester diplomát.

– A csempézésbe ugyan az egyetem alatt szerettem bele igazán, de egy kis időre hanyagolni kényszerültem. Egy évet Portugáliában is eltöltöttem, az ERASMUS programmal, nagyon sok értékes tapasztalattal és emberi kapcsolattal lettem gazdagabb – részletezte Kamilla. Elárulta, az ottani hónapok igazán nagy hatással voltak rá, ahogyan fogalmazott, menthetetlenül beleszeretett az országba.

– Imádom azt az életigenlést, amely szinte mindenhol megnyilvánul. Egy finom bor és egy jó étel mellett az élet rögtön szép! Ez kissé naiv gondolatnak tűnhet, ám az ottani emberek tényleg meggyőződéssel vallják ezt az elvet, könnyedén magukkal rántják az ott vendégeskedőket is – magyarázta. Hozzátette, eleinte az volt a célja, hogy visszamenjen Portugáliába. Ám ehhez meg kellett teremtenie a megfelelő anyagi feltételeket.

– Mire kifundáltam, mit tegyek, megérkezett a koronavírus, ami sokféle lehetőségnek gátat szabott. Így én magam is hazaköltöztem Mezőtúrra. Otthon van egy mesés kertünk, ahol mindig rengeteg időt töltöttem, egyszerűen imádom. Ott kezdtem el ismét dolgozni az agyaggal, eleinte csak a magam örömére készültek a csempék. Majd egyre többen érdeklődtek és rájöttem, akkor most ezzel van feladatom! Édesanyám műhelyében égetem ki a saját műveimet is, bár kissé kezdjük kinőni a helyet – sorolta mosolyogva. Kamilla szívesen használ néhány részletet édesanyja népi motívumai közül. Emellett a természet pompás formái, indák, levelek, ágak szintén gyakran visszaköszönnek a négyzeteken.

– Először is készítek egy gipszsablont. Legtöbbször egy tízszer tízes formát használok. Ebben döngöléssel készülnek a csempék. Tulajdonképpen alaposan belenyomkodom az agyagot. Ezt követően kiveszem belőlük és mehetnek száradni. Ez a folyamat leghosszabb része, ugyanis nagyon lassan kell történnie, hogy a kész alkotás ne repedezzen, ne változzon meg a formája. A szabad levegőn a legjobb, van is most egy kis minipavilon a kertben, ott sorakoztatom az égetésre váró műveket – magyarázta a fiatal mester.

Megeshet, hogy egy hétig is száradnak a csempék, főleg nyirkos időben. Kamilla elmondta, a sikeres művelet után egyesével alaposan átnézi őket esetleges egyenetlenségeket kutatva. Majd mehetnek az égetőbe.

– Nyolc órát vannak bent, majd ugyanennyit hűlnek. Otthon nagyjából száz darab fér egyszerre a kemencébe, így a türelem mindenki számára állandó társ kell legyen – mondta. És még ezt követi a máz, amelyek között akad szakbolti, de Kamilla által kevert szín is. Majd ismét egynapos égetés következik.

– Nagy munka, sok feladat, de nagyon szeretek ezzel foglalkozni. Az új célom egy saját műhely és talán nem is kellene messzebb mennem, mint a szülővárosom...

Legalább egy hónapot dolgozott rajta

Kamilla elárulta, volt már olyan kérés, ami egy teljes fal lefedésére szólt.

– Nagyjából öt négyzetméternyi felületre kellett csempéket kreálnom. Ez közel ötszáz darabot jelent! Legalább egy hónapot dolgoztam vele, színátmenetes megoldással kérték. Nagy vállalás volt, de büszkeséggel tölt el, hogy sikerült remekül megoldani – részletezte Kamilla.

– Azt hiszem, az motivál igazán, ha belegondolok, hogy valakinek az otthonában akár egy életen át is ott vannak a műveim és mindennap látja őket, amikor főz vagy éppen fogat mos. Felemelő érzés ilyen formán maradandót alkotni!