A jövő menthetetlenül a technológiai ­újításoké

Emlékszem, kisdiák koromban az iskolatáskámon, a tankönyveimen és a tízóraimon kívül nem nagyon volt más, amit magammal cipeltem volna a tanórákra. A felsoroltak mellett viszont mára a mobiltelefon lett a diákok iskolai „útitársa”.

Egy-egy fiatalt látva az utcán meg sem lepődünk azon, hogy magukba révedve szélsebesen nyomkodják a szöveges üzeneteket, s villámgyorsan intézik virtuális mindennapjaikat készülékeiken.

Ám igen, ekkor, a legrosszabbkor „jön szembe” a ­lámpaoszlop. Nem, ez nem az az írás, ami úgy folytatódik: bezzeg régen­, amikor a gyerekek a grundokon rúgták a port! Most pedig csak a mobil ­köti le őket! Távolról sem erről van szó.

A modern technika észveszejtő fejlődése tagadhatatlanul sok-sok hátrányt hozott magával, köztük azt is, olykor a kütyük terelik el a gyerekek figyelmét­ a tanórai feladatokról.

Hogy ez ne így történjen, arra számos választ adnak megyénk oktatási intézményei is. Jó látni, hogy ezzel összhangban egyes iskolákban megjelennek olyan programok is, ­melyek a digitális világ felelős használatának megismertetését célozzák.

A jövő, tudjuk jól, menthetetlenül a technológiai ­újításoké, melyek már az élet minden területére beszivárogtak. Az azonban rajtunk áll, mennyire engedjük be őket az iskolákba, vagy életünk bármely más szegletébe.

Azt hiszem, a kezdeményezések, melyek a tanulók ­felelős digitális létére fókuszálnak, soha nem jönnének jobbkor, mint manapság.

Hartai Gergely