3 órája
Közös pont
Átöltözve, futásra készen áll Gáspár István, Szolnok plébánosa. Szereléséhez hozzátartozik okostelefonja, amelyből menet közben szakadatlanul szól az ima. Az atya ugyanis futás közben is zsolozsmázik
Mindig mondom, hogy sportolni, mozogni kell. És érdemes is, mert nem csak a testet és lelket pezsdíti fel. Az ember változatos módokon tud kapcsolódni általa. Nem kizárólag önmagához, mint ahogyan az kollégánkkal is megesett futás közben.
Fotó: Rózsa Róbert
Történt ugyanis, hogy találkozott egy másik illetővel, akiről az ember elsőre nem gondolná, hogy futni jár. Pedig Gáspár István szolnoki plébános évtizedek óta így tesz. A mai modern kor vívmányait kihasználva imádsággal fűszerezi a tevékenységet, a legkevésbé sem hittérítő szándékkal.
És miért ne tehetné? Netán szokatlan, hogy egy atya ilyen módon óvja az egészségét? Sőt, még örömét is leli benne? Vagy az a meglepő, hogy közben imákat hallgat az okostelefonjáról?
A válaszokat mindenki adja meg maga, a magam részéről nagyon kedvelem ezt a történetet, melyet elolvashatnak cikkünkben is. Megfogalmaztam ezt már korábban, de úgy gondolom, ma kissé hadilábon állunk hit dolgában. Nehezebben, máshogyan megy manapság ennek a képességnek a megismerése, kitapasztalása.
Talán az lehet a titok, hogy nem kell annyira véresen komolyan venni. Ha egy elérhetetlen magasságba emeljük, olyanná is tesszük. Megfoghatatlanná. Lehetne természetes és magától értetődő? Mint a futás. Persze sokak számára abban is nehéz az indulás, tudom én. Úgy gondolom, hogy a hinni tudásban és a mozgásban van valami közös. Mindkettő erőt ad és előre visz. És mindkettő lehet mindenkié. Ez a legcsodálatosabb közös pontjuk.
Kocsis-Szabó Lilla Laura jegyzete
