Lőporfüst és kardvillogás

Nem érdektelen társaság gyűlt össze e helyen nemzedékek alatt, például a régi Szolnok egyik híres párbajhőse is közöttük szemezgeti a csendesen múló időt.

A vagdalkozás és pufogtatás megszállottjainak világa valójában nincs is olyan messze tőlünk. Még az apám korosztálya is vígan közéjük tartozott. Verekedtek asszony miatt, fegyverhez kaptak kisebb-nagyobb sérelemért, de parlamenti beszólások is folytatódtak a vívótermekben, vagy félreeső erdők fái alatt. Így csinált például faragott képet Tisza István Károlyi Mihályból, vagy ejtett halálos sebet Herczeg Ferenc, az író egy ostobaság miatt egy fiatal katonatiszten.

Szólt a pisztoly és csattogott a kard rokoni perpatvarokat követően, fegyver zárt le semmiségeket, amit sok esetben azután meg is bántak a felek az ügy végén. Sok megszállott követője is volt ennek a nem túl szelíd szokásnak.

Ma egy elmúlt világ barbár szokásának tekintjük a párbajt, ami részben igaz. Ha a biztosabb szem, rezzenéstelen kéz, vagy gyorsabb, gyakorlottabb mozdulat szerez igazságot, akkor az nagyon nagy baj. De innen tovább úgy tűnik, sántít az ítélkezés. Ugyanis jelenleg hasonlóan aprítjuk egymást, mint eleink. Pusztán mostanra szétzilálódtak azok a szabályok, amik valaha formák között tartották, némileg sportszerűvé tették az ügyek ilyen formában történő elintézését.