A megyei szülők egy része ösztönzési módként tekint a lehetőségre

Polgár Nóra és férje három gyermeket nevelnek. Közülük az egyikük elsőéves iskoláskorú, a másik kettő még nála is apróbb nép.

– A kis diákunk havi kétszáz forint zsebpénzt kap, a két kicsi természetesen egyelőre semmit. Ha úgy vesszük, ezzel az összeggel nem sokra megy, de a mi célunk sem az, hogy „elkapassuk” őt. A pénzzel való bánásra, egyfajta spórolásra ösztönözzük. De igazán még nem érett meg rá, hogy bárhogyan is értékelje a pénz lényegét. Ám, ha majd hamarosan rájön, amit mi is rendszerint a fülébe rágunk, miszerint mindennek ára van, talán hasznos lesz számára, hogy korán kapcsolatba került a pénz világával – vélekedik az anyuka.

Hajdu Zsófi lánya majd csak jövőre megy iskolába, de már most elhatározta, néhány forintnyi zsebpénzt – motivációs eszközként – Nórához hasonlóan, ugyancsak adni fog az iskolaérett kislányának.

– Nem lehet túl korán elkezdeni a pénz értékének tanítását a gyerekeknek. E tekintetben az első minta és példa az, hogy kislányunk látja és tudja, apa elment dolgozni, vagy anya a munkahelyén van, vagy pedig otthon foglalkozik a munkájával. Mindezekért bért, fizetést, azaz pénzt kapnak, amiből elsősorban befizetik a számlákat a fűtött szobáért, a fürdővízért, a világításért. És amiből fagylaltot vagy játékot is lehet kapni. A zsebpénz mellett fontosnak tartjuk, hogy egy gyermekszámlán havi rendszerességgel előtakarékoskodunk is a lányunknak, ennek fontosságáról, szintén nevelési célzattal, a gazdálkodási ismeretekről, majd még később fogunk magyarázattal szolgálni a kicsinek – hangsúlyozza a céltudatos Zsófi.

Az általunk megkérdezett szakértő szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok már egészen kis korban nyitottak a pénzügyek iránt. Az alapvető számolási ismeretek elsajátítását követően velük már beszélhetünk árakról, érzékeltethetjük a pénz értékét. Amint egyre nagyobbak lesznek, belevonhatjuk őket az összetettebb pénzügyi fogalmakba, legyen szó hitel felvételéről, munkabérről, megtakarításokról vagy a havi számlák befizetéséről. Igenis, a kisebbeknek adjunk zsebpénzt, a nagyobbaknak pedig akár bankkártyát is, észszerű összeggel feltöltve – hangsúlyozza a szakértő. Aki szerint a zsebpénz jó eszköz arra, hogy a gyermek megtanulja a pénz megszerzését, beosztását, megtakarítását és gyarapítását. Akik házimunkával dolgoztak meg a pénzükért, később is jól bánnak a vagyonukkal.

Egy felmérés szerint ügyesebben takarékoskodnak, akik nem ellenszolgáltatás nélkül kapnak zsebpénzt. A középiskolásoknak már mindenképpen érdemes az online és mobilbankolás gyakorlati oldalát, könnyebbségeit és veszélyeit is megismerniük, hiszen a pénzügyek egyre inkább virtualizálódnak, így a jövőben ezek a digitális készségek elengedhetetlenek lesznek – állítja a szakértő.

Eltérően osztják be a havi keretet a fiatalok

A szolnoki Vona-Gődér Krisztinának két nagyobbacska gyermeke van. Zsófi felnőtt korú egyetemista, tanulmányai alatt egy fővárosi kollégiumban lakik. Bálint középiskolás kamasz.

– Mivel az az általánosság, azt gondolná az ember, hogy a lányom ügyesebben bánik a pénzzel, mint a fiam. Nos, esetünkben Bálint céltudatosabb. Ha neve napján, születésnapján, egyéb családi rendezvényeken némi készpénzt kap a családtagoktól, azt ő félreteszi és gyűjtögeti. Kiszúr magának valamit, amit meg akar venni, s addig spórol, amíg a zsebpénzéből ki nem tudja azt fizetni. A lányom az egyébként nem túl nagy összegű apanázsát, az egyre nőiesedő mivoltából, ruhákra és egyéb csecsebecsékre költi, így hamar elmegy a zsebpénze. No de hát ő már egy igazi nő! Érthetően csinosítgatja magát – állítja Kriszti.