Száműzve

Ballai Attila

Szamarkand a titokzatos Kelet egyik legmisztikusabb városa. Timur Lenk sírjával, amelyet az azt övező legenda szerint tilos megbolygatni, mert kiszabadul a háború szelleme. Sztálin tudósai a helyiek könyörgése ellenére 1941. június 20-án mégis behatoltak a kriptába, és megnyitották a hatalmas márványszarkofágot – a hitleri Németország pedig két napra rá megtámadta a Szovjetuniót.

Nekem mostanáig ez a történet villant be Szamarkand kapcsán. Mára annyiban változott a helyzet, hogy a múlt héten itt rendezték meg a nem olimpiai számok kajak–kenu világbajnokságát. 

Hogy mi vette rá e választásra a nemzetközi szövetség döntéshozóit, az majdnem akkora rejtély, mint Timur Lenk évszázadokon át ható átka.

Igaz, Üzbegisztán nyolc bajnoki címet, összesen 13 érmet nyert a párizsi olim­pián, ezzel két hét alatt csatlakozott a sporthatalmakhoz, de e medálokból tizenkettőt a küzdősportolók halmoztak fel (az ökölvívók például öt aranyat), és a tizenharmadikat is egy súlyemelő szállította, nem kajakos vagy kenus. Sőt, kajakos egy sem képviselte a 35 milliós lélekszámú ázsiai országot a játékokon, és kenus is mindössze három. Négy földrész tizenkilenc államának versenyzői állhattak fel e sportágban a párizsi dobogóra, ezért is érthetetlen, miért száműzték az illetékesek a vb-t a közép-ázsiai sztyeppére.

Ruanda elsősorban a hutuk és tuszik között harminc esztendeje kirobbant konfliktusból kialakult, több százezer áldozatot követelt népirtás miatt híresült el. Napjainkban pedig arról, hogy ugyancsak az elmúlt héten itt zajlott a női kosárlabda-világbajnoki előselejtező. Akinek szemernyi sportos emléke sincs Ruandával kapcsolatban, ne pironkodjon; a nem egészen egyharmad magyarországnyi, 13 mil­liós, azaz nagy népsűrűségű, afrikai szinten is szegény állam még soha egyetlen olimpiai érmet nem szerzett. A kosárlabda az egyik legnépszerűbb, legelterjedtebb sportág, a nemzetközi szövetség, a FIBA 212 tagállamot tart nyilván. Hogy közülük ki és milyen szempontok alapján jelölte ki Kigali kies városát, azt még megtippelni sem merészeljük. Fogalmazzunk úgy, a választást csak valami parciális érdek vezethette.

De ne panaszkodjunk tovább, hiszen válogatottunk Szenegál vasárnapi, 63-47-es legyőzésével megnyerte a tornát, így részt vehet a világbajnoki selejtezőn, és ha ott lép még egyet előre, akkor a 2026-os vb-n is. Amelyet ráadásul nem is a lakatlan szigeteken, hanem Németországban rendeznek.