Önbecsapás

Nehéz, de lehet vitatkozni azzal az állítással, hogy kicsit kezd visszaállni a világ rendje. Valóságos csodának kellene ahhoz bekövetkeznie, hogy a Mezőkövesd és a Kisvárda megússza a kiesést, hiszen hét fordulóval a vége előtt mindkét csapatnak tizenkét pont a hátránya a még bennmaradást jelentő tizedik helytől, ami persze matematikailag még behozható, ám a gyakorlatban aligha, ezért lenne bármelyikük jelentős feltámadása valóságos csoda. A Kisvárda esetében ráadásul ez annyira egyértelmű, hogy Révész Attila sportigazgató már ki is mondta, ők már az NB II-re készülnek, azaz a végzet elkerülhetetlen.

Mindez szerfelett érdekes, figyelembe véve, hogy ugyanez a Révész Attila az első idei forduló előtt még arról beszélt, sosem volt ilyen erős kerete a Kisvárdának, biztosra veszi a bennmaradást, és a csapat az első négyben lesz a tavaszi tabellán. Mielőtt bárki azt gondolná, ezek a sorok Révész Attiláról szólnak, szögezzük le, nélküle a Kisvárda itt sem tartana, őt kárhoztatni bármiért egész biztosan nem lenne igazságos, még ha az ítélőképessége olykor talán cserben is hagyta. A fókusz inkább a világ rendjére irányul, pontosabban arra, hogy 

Ez a tények nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy az igazi múlt nélküli Mezőkövesd és Kisvárda kiesik, és visszajön az élvonalba a patinás Nyíregyháza, Győr, Vasas hármasból kettő, nem nagy kockázat erre a forgatókönyvre fogadni.

Őszintén szólva nem tudom, ez a trió nagyobb bázissal rendelkezik-e a két búcsúzónál. Első ránézésre a Győr tűnik a hátteret tekintve talán erősebbnek, aminek köszönhetően légiósokat is alkalmazva tör a célja felé a másodosztályban, lemondva ezzel az MLSZ-től érkező támogatásról, de amúgy nagy különbséget nem lehet felfedezni a lehetőségeket tekintve.

Amikor klasszikus fellegvárakról beszélünk, szerintem becsapjuk magunkat. Elég csak megnézni a nézőszámokat az élvonalból most hiányzó nagy múltú klubok esetében, és könnyű belátni, szinte édes mindegy, melyikük játszik az NB I-ben, és melyikük nem. A magyar futballban piaci feltételekről és viszonyokról beszélni értelmetlen, így néhány kivételt leszámítva a legkevésbé a tradíciók, a morális bázisok számítanak. És ha visszatérünk a Győrhöz, amely több mint egy évtizede működtet akadémiát, a másodosztályban mégis külföldiek sorára szorul, akkor nehéz eldönteni, miről is szól manapság Magyarország klubfutballja.