Választék

Régi vita ez: az almát a körtével. Amióta létezik a szavazás, hogy az egyes kategóriákban kik voltak egy adott év legjobb sportolói, mindig megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon mi dönt, amikor nem egyértelmű a különbség. Ha, mondjuk, egy öttusázó „csak” Európa-bajnok, egy birkózó viszont világbajnokságon állhatott fel a dobogó tetejére, könnyebb megadni a választ – bár akadnak olyan sportágak is, például a kézilabda, amelyben az Eb mezőnye jóval erősebb a vb-énél, de ez már csak szőrszálhasogatás.

Gyakran az is komoly vitákat gerjeszt, amikor egy sportágon belül állítanak fel sorrendet. Talán elég csak az Aranylabda-szavazásra utalni, például Lionel Messi nyolc aranylabdájának legalább a felét igazságtalannak tartja a futballkedvelők egyik fele, míg a másik megingathatatlanul megérdemeltnek gondolja. Ennél is nehezebb a helyzet, amikor sportágak is versenyeznek egymással, és

A hétfői Év Sportolója-díjátadón is eltöprenghettünk, hogy vajon miért éppen a férfiak kardcsapata lett az első, amikor a női ugyanúgy világbajnokságot nyert 2023-ban, azaz csupán a két csapat neme a különbség. Talán a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áron személye billentette a mérleg nyelvét a férfiak felé, de ez csupán tipp, nehéz belelátni a voksolók fejébe.

A hagyományos csapatoknál is elidőzhetünk. Mi ér többet: egy ezüstérem a női kézilabda Bajnokok Ligájában, egy vízilabda világbajnoki cím a férfiaknál vagy veretlenül zárva a selejtezőket a kijutás a labdarúgó Európa-bajnokságra? Marco Rossi, a futballisták szövetségi kapitánya is elmerengett ezen, miután a csapata megnyerte a kategóriát, és választ is adott rá: szerinte a sportágak népszerűsége közötti különbség döntött, hiszen az ő válogatottja csak kiharcolta az Eb-szereplés jogát, a pólósok viszont felléptek a világ tetejére tavaly. Ugyanez igaz Szoboszlai Dominikra, aki manapság kétségkívül a legismertebb, legnépszerűbb magyar sportoló, és aki 2023-ban egy Német Kupa-győzelmet tud felmutatni, Zalánki Gergő viszont nemcsak világbajnok, hanem a vb legjobb játékosa lett.

Vitatni tehát mindent lehet, ám ezúttal 471 szavazatból kerekedett ki a végeredmény, ennyi szubjektív ítéletből azért talán nem születik igazságtalan ítélet. Már csak azért sem, mert a vita most sem arról szólt, hogy a díjazott nem érdemli meg a díjat, hanem arról, hogy más is megérdemelné, és ez nagyon fontos. Ha ugyanis rengeteg siker okán nagy a választék a klasszisok között, szerencsések vagyunk, hogy van min vitatkozni.