Feladta a leckét a 2022-es esztendő a gazdasági élet szereplőinek is

Címkék#Dr. Sziráki András #hirdetés #gazdasági magazin

Háború a szomszédunkban, energiaválság, elszabadult árak, magas infláció… A mögöttünk álló időszak semmiképp sem nevezhető könnyűnek. A gazdasági élet szereplőinek komoly kihívásokkal kellett szembenéznie és megküzdenie. Mindezek ellenére úgy tűnik, összességében sikeresen átvészeltük a 2022-es esztendőt. Vármegyénk gazdaságának helyzetéről dr. Sziráki Andrással, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével beszélgettünk.

Dr. Sziráki András, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke

Fotó: Nagy Balázs

– Hogyan értékelné az elmúlt esztendőt?

– A huszonegyedik század talán legnehezebb éve volt a tavalyi. Sok összetevő hatott a gazdaság teljesítményének alakulására. Egyik komoly probléma most is a háborús környezet, az ezzel összefüggésben kialakult világpiaci helyzet, energiaválság, valamint a megugró infláció, mindez a gazdasági szervezeteknél szembetűnően éreztette hatását. A háborús helyzet voltaképp a gazdaságunk minden területet érinti valamiképp, hiszen mindkét országgal voltak piaci együttműködéseink, és mindkét ország exportpotenciálnak számított – főként az oroszok, akik a korszerűbb terméket vásárolták. Mindezek ellenére, ha küzdelmes is volt, összességében nem zártunk rossz évet.

Vármegyénk meghatározó szegmense köztudottan az ipargazdaság, mely az összteljesítmény több mint kétharmadát adja, az eredmények viszont igen érdekesen alakultak tavaly. Ilyen hullámzó teljesítmény az elmúlt évtizedekben sem volt. A szektorban nem indult rosszul az év, de aztán visszaeséssel kellett szembesülnünk.

– A leggyengébb eredményt júliusban sikerült produkálni, ekkor 195 milliárd forint körül alakult az ágazat teljesítménye, miközben a kiemelkedő hónapokban a 260-270 milliárd forintot is elérte. Bár végleges mérlegadatokkal még nem rendelkezünk, összességében azt mondhatjuk, hogy az ipargazdaságunk 2022-es teljesítménye 2953 milliárd forintra tehető. Ezen belül a kiemelt nemzetgazdasági ágazatok meglehetősen statikus helyet foglalnak el, nincsenek a korábbi időszakhoz képest eget rengető különbségek. Változatlanul kiemelt szerepel bír a feldolgozóipar, ezen belül meghatározó a maga 83-85 százalékával a gépipar.

– Mennyire tudtak vármegyénk cégei külföldön értékesíteni?

– Az export részaránya 52 százalék fölötti, nőtt a korábbi évekhez képest, ezen belül a gépipar dinamikus növekedésével meghaladja a 80 százalékot. Tehát erősen meghatározza a szektorban tevékenykedő cégek eredményét, egyúttal érzékennyé is teszi őket, mivel a kivitelünk a német ipartól függ. Így aztán számolni kell azzal is, hogy Németország iparának teljesítménye is gyengélkedett, az elmúlt évtizedekben most volt a legalacsonyabb. Csak másfél százalék körüli a német teljesítmény gyarapodása a szokásos 4-5 százalék helyett, és ez hatott megyénk exportorientált iparának eredményeire is. Konkrét termékkörben gondolkodva: az elektronikai ipar a szórakoztató ipar teljes eszköztárával messze az élen áll, a háztartási gépgyártás – tehát például a hűtők, porszívók – külföldi értékesítése ugyancsak húzóerő.

Vesszőparipám, hogy a hazai mezőgazdasági gépgyártás gyakorlatilag vármegyénkbe összpontosult, mégpedig a Szolnok–Törökszentmiklós–Kisújszállás tengelyen.

– A McHale Hungária Kft. teljesítménye például tavaly 22 milliárd forint fölött volt. Bár ők a világ számos országába szállítanak gépeket, viszont várhatóan idén érdemben tudják növelni eredményeiket. De a Törökszentmiklóson működő CLAAS Hungária Kft. is változatlanul jól teljesít. Ezt azért is tartom jó hírnek, mert alapvetően jó agráradottságokkal rendelkező vármegye vagyunk, bár az elmúlt esztendő ezt az ágazatot is megviselte.

– A szárazság miatt igen rossz termésátlagok születtek.

– Igen, az aszály elkeserítő eredményeket hozott, és az időjárásban mutatkozó változás hosszabb távon rendkívül káros következményekkel fog járni. Erre csak az öntözésfejlesztés lehet megoldás. Eszembe jut, hogy valamikor, a Mezőgépnél gyártottunk öntözőberendezéseket is, melyek hatékonyak voltak külföldön sokkal mostohább körülmények között is. Most is nagy hangsúlyt kellene fektetni erre a termelés növeléséhez. De emellett rendkívül fontos lenne, hogy azokat az öntözőműveket, nagy keresztmetszetű csatornákat, melyeket hetven-nyolcvan évvel ezelőtt alakítottak ki igen nagy energiaráfordítással, azokat minden területen karbantartsák, rendbe tegyék. Hosszabb távon tartósan öntözésre kell berendezkedni; a csapadékosabb időkben a vizek betárazásával nem állunk rosszul. A Tisza-tó kínálta lehetőségeket is jobban ki lehetne használni agrárgazdasági szempontból. A tennivalók irányvonalát szerintem az agrárgazdaság szereplői át is látják, de én túl lassúnak találom azt a tempót. A mezőgazdaságunknak jövedelmezően kell működnie!

– Mit mondhatunk a többi ágazat eredményeiről?

– A kereskedelemben például nagy problémák merültek fel, főként a kistelepüléseken, a tanyasias jellegű területeken, a napi élelmiszer-ellátásban. Ezek a kis boltok nehezen tudtak megbirkózni az energiaárak megugrásával, de azzal is, hogy mivel jóval kisebb a vásárlókörük, így kevesebb terméket is adnak el, kigazdálkodják akár a bérköltségeket is. Nem véletlenül született nemrég kormányprogram a kisboltok támogatására. Erről tudni kell, hogy valójában kamarai kezdeményezés volt.

A termékek ára is olyan arányban növekedett, főleg az alapvető élelmiszereké, aminek mértékét nem követték a jövedelmek emelkedése, ami igencsak hátrányosan érintette a kiskeresetű réteget vagy akár a kisnyugdíjasokat.

– Ezek olyan problémák, melyekre oda kell figyelni, mert ez a helyzet magától nem fog megoldódni. De emellett a kisvállalkozók sincsenek könnyű helyzetben, mivel ezek többsége beszállító, így kiszolgáltatottak, hiszen pozíciójukat alapvetően egy nagyvállalat determinálja.

Mindezek ellenére múlt esztendőben vármegyénk összteljesítménye – beleértve az összes ágazatot – 3800 milliárd forint körül alakult.

– Ebből ipargazdaságunk teljesítménye 2953 milliárd forintra tehető. Ezzel az ipargazdasági teljesítménnyel a vármegyék közötti rangsorban megőriztük a hetedik helyünket. Így mindent mérlegelve, jelen helyzetben is inkább a stabilitás jellemző gazdaságunkra.

– Nehéz előrelátni, de mire számítanak az idei évben?

– A 2023-as esztendő nem ígérkezik egyszerűnek a megemelkedett energiaárak és egyéb nehézségek miatt. Biztos, hogy a vállalkozások mindegyike nem fogja tudni átvészelni az elkövetkezendő időszakot.

Fontos most megtanulni alkalmazkodni a változó helyzethez, ennek eredményeként pedig elérni, hogy növekedési pályán tudjuk tartani az ipargazdaságunkat.

– Hogy ez végül sikerül-e, arra nehéz egyértelmű választ adni, annyiféle kihívásnak kell most megfelelnie a vállalkozóknak. De erre törekszünk, hiszen foglalkoztatáspolitikai szempontból is fontos, hogy megélhetést, megfelelő életminőséget biztosítsunk az itt élő emberek számára. Ez nem egyszerű feladat. Az alkalmazkodáshoz elengedhetetlen a folyamatos képzés is, jó szakemberből változatlanul hiány van. A technológia is olyan tempóban fejlődik, amit a munkaerőnek is követnie kell. Az elvándorlás kérdéskörével is komolyabban kellene foglalkozni, sokan települnek át még mindig a Dunántúlra. Van olyan felfogás, melyet én is többször hallottam emlegetni, hogy „nem baj, majd jönnek át munkások Ukrajnából, Romániából vagy más területről”… Ez lehet, de tartom azt a véleményt, hogy elsősorban a hazai munkaerőbázisra kellene építenünk, már csak a stabilitás szempontjából is. A cégek számára elérhetőek most pályázatok, de több olyan kellene, ami a legkisebb vállalkozások számára is szóba jöhetnek.

Hitellehetőségekkel is lehet élni, de úgy vélem, azoknak a cégeknek van hosszú távon jövőjük, melyek elég stabilak, és döntő hányadban saját forrásból képesek boldogulni.