Ferenc pápa: nem Pekingé lesz az utolsó szó

A pápa közölte: rájött, hogy nem mindenki érti a megállapodás logikáját, de nagy bizalmat fektet a kínai katolikusok „hatalmas hitébe”.

A Szentszék a megállapodás bejelentése után hangsúlyozta, hogy „nem politikai, hanem pasztorális” jellegű megállapodásról van szó, amelynek révén lehetővé válik, hogy a hívőknek olyan püspökeik legyenek, akik Róma alá tartoznak, ugyanakkor a kínai hatóságok által is elismertek.

A megállapodás keretében a katolikus egyházfő elismerte a jóváhagyása nélkül, csak Peking által kinevezett hét katolikus püspököt, valamint post mortem egy nyolcadik püspököt is.

Az egyezmény bírálói szerint a Vatikán megalázkodott Peking előtt, pedig kérlelhetetlennek kellett volna maradnia ebben a kérdésben.

A kínai püspökök kinevezése áttörést jelent egy olyan vitában, amely több évtizede terheli a pápai állam és Kína kapcsolatát, akadályozza a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét. A vita 1951-ig nyúlik vissza, amikor a kommunista Kína megszakította a diplomáciai kapcsolatait a Vatikánnal, és létrehozta az állami felügyelet alatt működő katolikus egyházát. Peking ragaszkodott a püspökök kinevezéséhez, holott ez a pápa hatáskörébe tartozik. Azok a kínai katolikusok, akik hűek maradtak a Vatikánhoz – beleértve a pápa által támogatott püspököket is -, kénytelek voltak titokban gyakorolni a vallásukat, üldöztetésben volt részünk, és volt, aki börtönbe került emiatt.

A kínai katolikus egyház a 13. században jött létre, történelmének voltak sikeres és viharos időszakai egyaránt. Becslések szerint jelenleg 10-12 millió katolikus él Kínában, sokan közülük az elmúlt hatvan év üldöztetései ellenére is hűek maradtak a Vatikánhoz, mások pedig az államilag támogatott egyházhoz csatlakoztak. Peking 2013 óta nem nevezett ki új püspököket.