Nem álltak a dobogóra, mégis boldogok

A pszichológusommal azon dolgoztunk, hogy a gyerekkori álmomat, hogy én olimpiai bajnok leszek, el tudjam engedni, hiszen az mostanra kiderült, nem én leszek a következő nagy úszónk, a magyar Katie Ledecky vagy Ariarne Titmus. Azt hiszem, ez sikerült – én most leginkább azokat szeretném inspirálni, akik hozzám hasonlóan versenyszerűen sportolnak, és azt üzenem nekik, hogy ne hagyják abba csak azért, mert nem sikerült elérni a gyerekkori álmaikat. Én a harmadik olimpiámon szerepelhetek, és nagyon tudok örülni ennek

Mentem jó pár időfutamot már az idén, de talán ez ment a legjobban. Azt érzem, hogy kihajtottam magam és elégedett lehetek a teljesítményemmel. Se az időt nem tudom, se a helyezést, de elégedett vagyok. Úgy állok hozzá, ahogy Késely Ajna mondta délelőtt, én sem leszek olimpiai bajnok időfutamban soha. Lehet, gyerekként voltak ilyen álmaim, de ugyanúgy szeretnék küzdeni, szeretném élvezni, nem szabad, hogy ez rányomja a bélyegét az életemre, a mindennapjaimra. Tudtam, hogy nem az éremért harcolok, próbáltam megóvni magamat az országúti mezőny versenyére. Azért persze nem mentem lassan, igyekeztem. Úgy voltam vele, inkább minden kanyarban veszítek egy-egy másodpercet, ami mondjuk húsz másodperc, mint hogy elessek és egy-két percre kiessek, s megsérüljek

Ez életem pillanata volt, annyi feszültség jött ki belőlem, ami nem is tudtam, hogy bennem van. Nagyon büszke vagyok magamra, úgy érzem, megcsináltam a csodát. Úgy jöttem ide, hogy nem érdekel a pont. Csak az, hogy összeszedjem magamat, és hogy ebből a helyzetből kihozzam a maximumot. Elértem a célomat és olimpikon lettem