Meghalt Gina Lollobrigida, a legendás olasz filmcsillag, aki nem csak a színészetben volt sikeres

A gyászhírt a színésznő családja közölte hétfőn.

Egyebek mellett a Királylány a feleségem, Az éjszaka szépei, A világ legszebb asszonya és A párizsi Notre-Dame című filmek sztárja volt. A hetvenes években bejelentette visszavonulását, és a fotózásnak és szobrászatnak szentelte magát.

A Firenzei Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjai közé választotta, a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával és a francia Becsületrend parancsnoka címmel is kitüntették. Több filmfesztivál életműdíjjal ismerte el, 2018 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát.

Izgalmas életút

Gina Lollobrigida az ötvenes évek első felében forgatta legsikeresebb filmjeit. A Királylány a feleségem cigánylányaként Gérard Philipe volt a partnere, Az éjszaka szépeiben René Clair rendezte. Nevét 1953-ban, a Humphrey Bogart oldalán forgatott Ördögi kör (Afrika kincse) című szatírában ismerték meg világszerte, a John Huston által rendezett alkotás egyben tengerentúli debütálása volt. A Kenyér, szerelem... vígjáték-sorozatban Vittorio de Sica volt a partnere. 

Két ízben is játszott az Alberto Moravia regényéből készült A római lányban: 1954-ben, 27 évesen a naiv utcalányt, 60 esztendősen az édesanyját alakította. Igazi nemzetközi karrierje 1955-ben jelképesen A világ legszebb asszonya című produkcióval indult, egy évvel később a cirkusz világába elkalauzoló Trapézban artistalányként Tony Curtis és Burt Lancaster partnere volt, majd a Victor Hugo regénye nyomán készült A párizsi Notre-Dame tragikus sorsú Esmeraldáját személyesítette meg.

Egy ideig Amerika és Európa között ingázott, a legenda szerint a tengerentúlra a milliárdos Howard Hughes csábította át. Igazi hollywoodi sztár mégsem lett belőle, hiába reklámozták úgy, hogy ő a legjobb, ami a makaróni óta Itáliából érkezett - talán azért, mert nem akart távol lenni Itáliától. Ismét otthon készült filmjei közül a legnagyobb visszhangot a Cicababák váltotta ki, amiért 1965-ben az álszent olasz cenzúra erkölcstelenség címén eljárást indított. Néhány film erejéig még vissza tudták csábítani Amerikába, így a Jó estét Mrs. Campbell forgatására, amelyért 1968-ban Golden Globe-díjra jelölték, ahogy 1985-ben a Falcon Crest című tévésorozatért is.

 A filmvászontól visszavonulva érdeklődése a fényképészet felé fordult, és több könyvet is kiadott fotóival, majd az új évezredben visszatért a szobrászathoz (fiatalon képzőművészetet tanult), és több kiállítást is rendezett. Megpróbálkozott a dokumentumfilmmel is, Fidel Castro exkluzív interjút adott neki, de énekesnőként sem volt sikertelen. 1999-ben elindult az európai parlamenti választásokon, de nem jutott be az uniós képviselőtestületbe.

Lollobrigida 1949-ben ment férjhez Mirco Skofic szlovén orvoshoz, akitől fia született, a házasság 1971-ben válással végződött. A filmsztárnak számos kapcsolata volt, egyebek között Christiaan Barnarddal, az első szívátültetés végrehajtójával. Sok híresség mellett róla is neveztek el rózsát és egy sétányt Jesolóban, akkoriban hordott frizurájáról kapta nevét a Lollo saláta. 

Az egykori díva néhány éve azzal került vissza a hírekbe, hogy mivel a környezetében felbukkanó pénzsóvár férfiak megpróbálták kihasználni, fia megpróbálta gyámság alá helyeztetni. 

 Az egykori szexszimbólum sok mindent megkapott az élettől, de szavai szerint örök fájdalma, hogy nem dolgozhatott együtt Fellinivel. A Firenzei Művészeti Akadémia - harmadik nőként - tiszteletbeli tagjai közé választotta, a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával és a francia Becsületrend parancsnoka címmel is kitüntették. Több filmfesztivál életműdíjjal ismerte el, 2018 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát.

Lollobrigida tavaly szeptemberben elesett otthonában, és combnyaktöréssel kórházba került, a sérülésből azonban hamar felépült. Ugyanabban a hónapban sikertelenül indult a parlamenti választásokon egy baloldali párt jelöltjeként.