Bárnai Péter meggyászolta A martfűi rém forgatásának befejezését

Bátran kortyolja a bort, miközben játszik. Játszik, a szó mindkét értelmében: előad és ahogy egy gyermek teszi bújócska közben, felhőtlenül szórakozik. Beszélget a nézőkkel, kérdezget, nagyokat nevet. Különleges, szabad műfaj ez a gasztroszínház, itt mindenki­ mindenkit tegez. Előadás után, vörösborral a kézben beszélgetünk a hűs, nyári éjszakában.

– Kibírható ez a munka…

– Kétségkívül. Nem is ­tudom, munka-e ez valójában vagy szórakozás. Élvezem.

– Ha nem tudtam volna, hogy néz ki Bárnai Péter, egy mozdulatodból rájöhettem volna, hogy Te vagy az.

– Sejtem, mit fogsz mondani... A hajsöprés, ugye? Ciki, de lassan védjegyemmé válik. Diák­színjátszós korom óta küzdök a hajammal, általában előadás közben szembesülök azzal,­ hogy megint megnőtt, ideje lenne fodrászhoz mennem. Amikor gimiben engem kellett parodizálni, mindig ez a mozdulatom került célkeresztbe. Jó a szemed, kiszúrtad...

– Azért láttalak A martfűi rém című filmben is, volt szerencsénk együtt forgatni egy-két jelenetet. Te mint az egyik főszereplő, mi mint névtelen statiszták. Belénk ivódott az arcéled, a hangod.

– Arra is emlékszel, mennyire izgultam? Mert bár játszottam korábban filmben, ekkora feladattal még soha nem birkóztam meg. A forgatás elején azt éreztem, hogy gyönyörű az idő, kedvesek az emberek, nekem pedig mindjárt el kell indulnom a kötélen húsz méter magasban.

– Nem voltam benne biztos, hogy a megfelelő embert találták meg a szerepre, de bíztam a rendező és az operatőr tapasztalatában. A színésznek amúgy is ők a barátai, velük kell egy bensőséges viszonyt kialakítani, amolyan apa-fiú kapcsolat ez. A borzasztó bizonytalanság szerencsére hamar elmúlt és a félelmet egészséges izgalom váltotta fel.

– Amikor először olvastad a forgatókönyvet, gondoltad ­volna, hogy ilyen sikere lesz a filmnek?

– Az eredeti forgatókönyv nagyon hosszú volt, azt rövidítették le. A második is hosszú volt, mégis belevágtunk a forgatásba. A végén aztán számos jelenettől megváltunk, ami önmagában kár, de a „rém” így tömörebb és élvezhetőbb lett. Az idő ugyanis egy határon túl már a film ellen dolgozik.

„Egyébként pedig mind­végig bíztam a sikerében.”

– Hol láttad először a kész „A martfűi rém”-et? Gondolom, nem Varsóban, a filmfesztiválon.

– Tévedsz. Varsóban láttam, angol és lengyel felirattal. A vetítés előtt frászban is voltam. Nem tudtam elképzelni, a film képes-e azt az intenzitást, nyomást átadni a nézőknek, amire a forgatás során törekedtünk. Szerettem volna a helyieknek, főleg az ügy érintettjeinek is bizonyítani.

– Találkoztál velük?

– Nem is eggyel! Egyik alkalommal felmásztam egy fára­ pihenni. Rágyújtottam. Odajött hozzám egy férfi és felkiabált: „Mi van? Miért csinálsz úgy, mint a rém?”

– Nem értettem a dolgot, aztán elmagyarázta, hogy a gyilkosnak tényleg ez volt a szokása, egyik áldozatára is onnan vetette rá magát egy kalapáccsal. Fura volt a helyiek szarkasztikus humora­ ezzel kapcsolatban.

– De megszoktad...

– Mit megszoktam! Megszerettem!

– A film a legnézettebb magyar filmek egyike lett. Sikert sikerre­ halmozott, neked pedig hírnevet hozott. Változott az életed a premier óta?

– Változott, méghozzá bennem valami. A munka által rengeteget tanultam. A szakmáról és önmagamról, sőt, még búvárkodást is el kellett alapfokon sajátítani „A martfűi rém” kedvéért. Gyászoltam, amikor véget ért a forgatás, pár napig szinte elvonási­ tüneteim voltak.

– Mára már visszazökkentem a régi kerék­vágásba, újra színpadokon dolgozom. Meg borospincékben. Remek játék, igazi, interaktív, improvizatív és még borozni is lehet közben.

– Melyik a kedvenc borod?

– A testes vörösborokat szeretem, a pinot noir a kedvencem. Igazi „kényes dög”, nehéz jó borokat csinálni belőle. De ha sikerül, akkor az fantasztikus lesz! Nem vetem meg az egri bikavért, a cuvée-t, a savignont, a portugiesert sem. De mégiscsak a pinot noir az igazán hozzám illő bor, olyan, mint én: érzékeny, könnyen megbántódik, „jaj, ezt a viccet ne mondd neki, mert megsértődik”… érted, ugye?

– Tényleg ilyen vagy?

– Asszem. Egy beszélgetéskor könnyen megnyílok, kitárom a szívemet, de könnyen meg lehet sebezni. Most, előadás előtt például telefonon összevitatkoztam a kedvesemmel, nem is tudom, hogy lesz ebből közös nyaralás… Gyere, ne is beszéljünk többet erről, fojtsuk inkább borba a bánatomat!

Élménybeszámolót tartottak

Bárnai Pétert lenyűgözte és zavarba is hozta a martfűiek nyitottsága. A forgatás szüneteiben rendszeresen odamentek hozzá és meséltek a bűnügyről vagy amit hallottak róla. Volt, aki magával vitte a bírósági idézést, hogy megmutathassa neki. Más arról beszélt, milyen is volt valójában a „rém”.

Joó Zsuzsanna