Nem is gondolná, miért kezdtek el japánul tanulni ezek a fiatalok

Csupán néhány éve annak, hogy Verseghy Könyvtárban létrejött egy olyan külön kis helyiség, ami csakis a fiatalok birodalma. Az Ifi részleg az a hely, ahol a fiataloknak lehetősége van a megszokott könyvtári renden túl zenét hallgatni, beszélgetni, na és persze közösségi életet élni. Az itt dolgozók folyamatosan azon törik a fejüket, mivel lehetne még becsalogatni és ott is tartani a kamaszokat.

Nem egyszerű követni, hogy éppen mi az aktuális trend a gyerekeknél, a könyvtár munkatársai viszont jó érzékkel találnak rá, miből lenne érdemes valamit kihozni. Így született meg az anime klub ötlete is, ami néhány lelkes fiatal toborzásával indult annak idején, azóta pedig már önállóan működik. Olyannyira, hogy hamarosan anime találkozót is szerveznek a gyerekek, előadókkal és mindenféle érdekességgel.

Nagy Ritával, a „klubvezérrel” arról beszélgettünk, mitől is olyan izgalmas a japán figurák világa és hogy vajon miért állnak oly sokan szkeptikusan ehhez a műfajhoz.

Hogyan indult az anime klub?

- Az eredeti alapító igazából nem én voltam, hanem Nagy Csaba, ő volt a klub első vezetője. Én már a második vagyok a sorban. Először alapítottunk egy csoportot páran, animekről beszélgettünk, részeket nézegettünk, akkor még nem lógott a mennyezetről ez a sárkány – mutat fel – és lehetett vetíteni .

- Megvitattuk, hogy ki mit néz, ilyesmi. Aztán Sallai Bogi és én kitaláltuk, hogy milyen jó lenne, ha tanulnánk japánt. Az volt az első lépés, hogy Bogi felvette a kapcsolatot a magyarországi Japán Alapítvánnyal, akik aztán ingyen vállalták, hogy tanítanak minket.

Miközben Rita mutatja a nyelvkönyvet, mesél tovább…

- A könyv írónője jött le hozzánk Budapestről, hogy tanítson minket, nyártól viszont már nem tudta vállalni, így lett új tanárunk, Podmaniczki Kinga, aki egyébként a Károlin tanul japán szakon. Őt is a Japán Alapítványon keresztül sikerült „megszereznünk”, a tanárnő ajánlott neveket, hogy kiket keressünk meg, én pedig írtam neki, hogy vállalná-e, hogy tanít minket. Gondoltam is, hogy majd jól elküld azzal, hogy mit akarok én tőle – meséli nevetve.

- De igent mondott, sőt a tanításon kívül tavaly nyáron még egy táborunk is volt. Ötnapos, intenzív nyelvtanulással, egy nap 4-5 óra japánnal, sok hülyéskedéssel és persze animeztünk ott is.

- Aztán Kinga szeptember végén kiment Japánba, és megint kellett keresni valakit, akkor jött Zsuzsi. Ő is a Károlira járt, most már az ELTE-n tanul mesterszakon, természetesen japánt. Eddig Zsuzsi jön a legközelebbről, Rákóczifalváról tanítani minket, Ilona tanárnő Pestről járt le, Kinga pedig Kecskemétről.

És milyen gyakran ültök össze?

- Hetente egyszer, keddenként, négytől fél hatig japánozunk. Most már nem is igazán anime klub van, hanem japán órák, de már itt vagyunk előbb és persze ilyenkor úgyis arról beszélgetünk.

Miért pont az animek? Miért szeretitek, miben más, mint a filmek például?

- Nekem az egyik barátnőm mondta egyszer csak úgy poénból, hogy nézzek már bele egybe. Úgy voltam vele, hogy nem lehet ez annyira rossz, majd maximum kikapcsolom, nem muszáj ezt nekem nézni. Aztán azt vettem észre, hogy vége lett a résznek, majd a következőnek, és beszippantott nagyon. Nem is tudnám megmondani pontosan, hogy mi az, amitől ennyire népszerűvé válhatott Magyarországon is, hiszen itt is elég nagy a rajongótábora.

- A fiatalokat szerintem talán az fogja meg benne, hogy meseszerű, vagyis közelebb áll korban hozzájuk, de mégis olyan komolyabb dolgokról szól, ami már inkább érinti őket, mint egy valódi mese. A másik pedig, hogy a magyar mesékben és az amerikai filmekben is mindig ugyanaz történik, van valami rossz, amit leküzdenek, aztán a végén minden szép és jó lesz, minden megoldódik. Illetve általában csak jó és rossz karakterek vannak, az animekben pedig még egy csomó más szerepkör, más szereplő, akik szürkék, se nem jók, se nem rosszak.

Azért sokaknak vannak előítéleteik az animeket illetően. Ez mitől van szerinted?

- Az animekről van az a sztereotípia, hogy ugyanolyanok mint a mesék, gyerekeknek valók. Sokan ezt hiszik, pedig nem így van. A tipikus magyar ember keveset tud az animekről, ha hall róla, a Dragon Ball-ra, Pikachu-ra gondol és ennyinél le is ragad. Pedig rengeteg műfaja van, sport, fantasy, hétköznapi emberekről szóló, sőt még a szótárkészítésről is van anime! Furán hangzik, de olyan, hogy megnézed és komolyan kedvet kapsz a szótárkészítéshez.

- Van olyan ami a valóssághoz közel áll, és van, ami teljesen elrugaszkodott. És rengeteg alműfaj van és azokon belül még több alműfaj. Szóval bármit mondanál, hogy mi érdekel, találnánk róla animet – zárja a gondolatait Rita.

Ha valaki esetleg szeretne megnézni egy animet, a könyvtárban keddenként biztos talál olyat, aki szívesen ajánl valami érdekeset és talán még a japánhoz is kedvet kap!

Sz. E.

Borítókép: Rita és a többiek – jókedvűen indul a nyelvóra