Végre egy tanár, aki nem ad egyest a diákjainak, ha nem olvasták a kötelezőt

A kötelező olvasmányokkal az a gond, hogy nem a diákok problémáiról szólnak, nem lehet érteni a nyelvezetüket és kötelezőek – vélik a tanulók. De mit tehetünk annak érdekében, hogy a fiatalokat rávegyük az olvasásra?

Nényei Pál szerint, ha oktatásról beszélünk, akkor az egyedüli felelősség a tanároké, akiknek segíteniük kellene abban, hogy a szöveg közelebb kerüljön a diákokhoz.

– Ha az órákon bemagolható tananyagként kezeljük az irodalmat, azzal megöljük. Ezen kellene a tanároknak változtatni – fejtette ki Nényei Pál.

– Egy pedagógus olyan művet adjon fel a diákjainak, amely fontos a számára és van róla mondanivalója. Ne azért tanítsa az adott művet, mert az a tananyag. A magyarérettségin csak hat kötelező tétel van, az összes többi szabadon választható – magyarázta.

A középiskolai magyartanár nem szokta előre megtervezni az óráit, mert mint mondta, azokat mindig az adott közösséggel való együttműködés és a helyzet formálja.

– Mivel az órákat a tanulókkal közösen alakítjuk, én próbálom belevinni azt, ami én vagyok, és ezzel lehetőséget adni a diáknak arra, hogy ő is behozza azt, ami ő. Az én tanóráimon beszélgetni és vitatkozni szoktunk, ugyanis számomra a műalkotás egy találkozási pont, lehetőség arra, hogy beszélgessünk.

– Olyan, mint egy jó közösségi tér. Ami azonban igazán fontos, az az olvasás minősége és hogy amit éppen olvasok, azt hogyan tudom összekapcsolni azzal, amit megélek – tette hozzá Nényei Pál, aki ha úgy ítéli meg, hogy egy művet nehéz elolvasni, és mindenképp kell hozzá az értelmező jelenléte, soha nem adja fel a diákoknak anélkül, hogy azt előtte sorról sorra meg ne beszélték volna.

„Én úgy gondolom, hogy fölösleges egyedül hagyni a diákot egy olyan szöveggel, amelynek a megértésére biztosan nincs fölkészülve és utána dühösen számon kérni rajta, hogy miért nem olvasta el.”

– Én mindig előkészítem valamilyen szinten az adott művet, de természetesen olyan is előfordul, hogy egy művet csak feladok, hogy olvassák el – mondta az oktató.

De hogyan veszi rá a középiskolásokat arra, hogy elolvassák a kötelező olvasmányokat? Az ismert magyartanár erről is sajátos nézeteket vall.

– Tanárként meg kell tennem mindent azért, hogy érdekeltté tegyem a diákot abban, hogy elolvassa a kötelezőket. Ennek ellenére a nagy részük nem olvassa el, de én senkinek nem adok egyest ezért. Ha elolvasta, érteni fogja az órát, ha pedig nem olvasta, lemaradt róla. Nekem az a célom, hogy felnőtteket neveljek.

– Nem számonkérő hatalom vagyok, hanem tanár. Én csak jelzem, hogy szerintem mit érdemes elolvasni és hogy a mű és a rövidített változata nem ugyanaz – árulta el Nényei Pál, aki számára például a kortárs irodalom fogalma nem is létezik, mert szerinte a szöveg művészeti szempontból nem a születési idejétől lesz érdekes.

A kortárs tevékenység az maga az olvasás és az oktatás célja az, hogy erre neveljük a fiatalokat.

Czakó Nóra