Nincs az a konyharuha, vagy éppen alsónemű, amiből Gabi ne tudna műremeket alkotni

– Ragasztóval kevert keményítő és textil szükséges a képeimhez, szobraimhoz – foglalja össze röviden a paverpol technikát Demény Gabriella.

Azt mondja, elég belemártani a ruhaanyagot a speciális ragasztószerbe, onnantól bármire rögzíthető: fára, vászonra, fémre, de önmagában is megáll száradás-szilárdulás után.

– Igazi ökotermék, hiszen bármit újra lehet hasznosítani vele. Elszakad a konyharuhánk? Elkopik a blúzunk? Kilyukad a zoknink? Nem kell kidobni mindezeket, hiszen „új életet” adhatunk neki – magyarázza Gabi, a textilszobrászat egyik képviselője, mi több: oktatója.

– Ha jól meggondoljuk, rongytechnikának is nevezhetnénk a paverpolt – folytatja –, hiszen nem létezik az az elnyűtt textil, amiből ne lehetne valami szépet alkotni. Ennek segítségével lehet megmenteni a megunt dísztárgyainkat is a selejtezéstől: csak rá kell „dobni” egy kis anyagot a vázára, és máris egy új dekorációt kapunk.

Gabi szobrai légies könnyedségűek, alig két-három dekásak. A textilt fémes festékkel keni be, egy kis alufólia és néhány szál drót adja a szilárdságát. Használt alapanyagként már csipkés fehérneműt, sőt, tornacipőt is – ez utóbbiból például asztali tolltartót készített.

– Unokám első bébicipőjéből három dimenziós faliképet alkottam. Érdekes hatást kelt, ha különbözőféle anyagokat kombinálok: selymet csipkével, vásznat pamuttal.

A művész elmeséli, nemrégiben egy, a hatvanas évekből megmaradt meztelen női szoborra bukkant, amit aztán hazavitt, majd többféle anyaggal „felöltöztetett”. Így vált a szocializmus tucatterméke egy modern műalkotássá.

Gabi azt mondja, a ragasztóba mártott textil könnyedén formázható, hozzáérni, alakítani testnek-léleknek nagy élmény, sőt, boldogságot is okozhat.

– Ráadásul előképzettséget sem igényel a paverpol technika megtanulása, azt bárki el tudja sajátítani: tizenegy és hetvenöt esztendős érdeklődőt is oktattam már – fűzte hozzá Gabi, aki kilenc kiállításon mutatkozott már be különleges műveivel, többek között Bécsben, legutoljára azonban szülővárosában, Besenyszögön­.

Gyűjti a kacatokat, lomokat

– Nem tudok üres kézzel hazatérni – állítja magáról némi öniróniával Demény Gabriella. Azt mondja, ha valahol séta közben meglát egy kacatot, egy limlomot, azonnal meglátja benne az új tárgyat is, amit majd ő fog alkotni belőle. – Múltkor egy faággal, fakéreggel és terméssel teli zacskóval tértem haza, máskor hullámpapírral a hónom alatt. Megesett, hogy az otthoni kukából­ mentettem meg azt a valamit, amit egyszer már kidobtam. A paverpol számomra az ökodizájn, az újrahasznosítás lehetősége.

Joó Zsuzsa