Bem tábornok levele tökmaggal

Jó pár évvel ezelőtt egy lapkihordó rohant be kétségbeesetten a közeli iskolába. Mire szétosztotta a lakótelep lépcsőházában az aznapi olvasnivalót, addigra kint hagyott kerékpárjáról eltűnt az összes többi újság.

Nálunk a szervezett papírgyűjtés a török korra tekint vissza

Minden igazhitű, ha bárhol is meglátott egy darab papírt heverni, azonnal magához vette, mert szultáni parancs szerint azt, amire Allah nevét is írhatják, nem szabad földön hagyni. Egyébként is takarékosan bántak a papírral, például a kapott levél hátulján küldték vissza a választ, ami ma sem lenne elvetendő szokás.

Szerencséjére éppen előtte vonult el zsákmányával a papírgyűjtő karaván, s nyomukban utolérte a saját áruját, mielőtt összekeverték volna az idejétmúlt kollégákkal. Ugyanis a papírgyűjtés igazi sztárjai érthető módon mindig az újságok voltak. Az egynapos szenzációk hordozói gyorsan elavulnak, kézenfekvő, hogy visszakerülve a nagy körforgásba, új hírekért menesszék őket.

Ettől függetlenül a legváltozatosabb dolgok is felbukkanhatnak ilyenkor az iskolaudvarokon, rosszabb esetben a papírgyárak zúzdáiban. Kerestek itt már kétségbeesetten szőrén-szálán eltűnt egyetemi jegyzeteket a szorgoskodó kisöccs jóvoltából, de lapult nagydoktori disszertáció kézirata is a halomban. Utóbbit egy zsákban tették ki sok minden mással együtt festéskor a lépcsőházba, mint kiderült, a kutatóbrigád útjába, s délutánra már csak a hűlt helyét találták. Pusztán a szerencsének köszönhető, hogy félnapos munka árán sikerült megtalálni és hazamenekíteni.

Az őszi kampány igazi érdekességét a napvilágra kerülő kincsek adják. A tapasztalt ritkaságvadászok igyekeztek szemügyre venni a papírhegyeket — főleg évekkel ezelőtt, mert mára már elszürkült a kínálat —, ugyanis nagy eséllyel találkozhattak ilyenkor rejtett zugokból előkerülő elfeledett dolgokkal. A Pallas Nagy Lexikonától kezdve alapvető könyvkötészeti munkán át klasszikusaink műveiig. Nem egy házi könyvtár polcán találhatóak így beszerzett értékes, ritka kötetek, köztük ma már csak árveréseken fellelhető kuriózumok, amiket a pusztulástól mentett meg a figyelem. Nehéz elhinni, de találtak filmtörténeti ritkaságokat kuka tetején, és állítólag mértek már tökmagot is a szolnoki piacon Bem tábornok saját kezűleg írt levelébe. Mi minden jöhet akkor össze egy ilyen szervezett papírtalálkozón, s tűnhet el nyomtalanul örökre!

Ez az utóbbi lehetőség sajnos volt már tudatos szándék eredménye is. A szolnoki Damjanich János Múzeum több száz éves könyvritkaságainak zömét szó szerint a papírmalomból mentette ki évtizedekkel ezelőtt Kaposvári Gyula múzeumigazgató. Akkor máig érthetetlen módon a régi kolostori könyvtárak drága köteteit kívánták így megsemmisíteni, s csak a sebtében összehívott diákok segítségével sikerült őket újságpapírra cserélni és a múzeumba menekíteni. Ma már valószínűleg nem fenyeget ez a veszély, de mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni az éppen soron következő papírgyűjtést, hátha csak előkerül belőle valami ritka kincs.  

-->