Ötven éve járja az egykori Nagy-Magyarország gyönyörű vidékeit ez a nagykörűi férfi

Két honlap (magyarorszag-szep és erdely-szep) is több mint egy évtizede egybeolvadt Horváth Ferenc nevével és szemléletével.

Egyszer „félúton” megemlítette, hogy minél több helyre eljut, úgy érzi, annál kevesebb helyre ér el. Minduntalan nőni látszik számára azon látnivalók száma, melyeket a korábban látogatottak okán meg kellene nézni, meg kellene ismerni.

– A felvidéki Gútán születtem volna, ha magyar felmenőim 1947-ben nem jutottak volna a kitelepítettek sorsára. Mivel nem írták alá a reszlovakizációs, azaz visszaszlovákosító okmányt, őket a visszacsonkított Magyarországra toloncolták át.

– Így a Békés megyei Medgyesegyházán láttam meg a napvilágot 1953-ban, de nagyszüleim, szüleim és egykori gútaiak sokat meséltek a Csallóközről, Felvidékről, és minden egyébről, amit abban az időben elhallgatni volt inkább hasznos.

– Valamit sejthettek már gyerekként rólam és későbbi képes élménygyűjtő megszállottságomról a rokonaim, mert nagyon korán beavattak a fényképkészítés mesterségébe.

– Úgy 12 esztendős lehettem, amikor az első képet készítettem, és 16, amikor képesítést szereztem, s kaptam egy Fotobox gépet.

– E dobozgéppel jártam először a közeli tanyákat, majd nem sokkal később egyedül és barátaimmal motoron már távolabbra is elmerészkedtünk. Hogy a szépérzékünk kitágítása mellett történelmi ismereteinket is bővítsük, Sárospataktól Sopronig, több napon és „csillagszálláson” keresztül, várról várra utaztuk be és fotóztam meg Észak-Magyarországot.

– A ’70-es években jártam először határon, sőt, szó szerint erdőn túl, mégpedig Erdélyben, ez a túra meghatározó volt abbéli hobbimhoz, ha csak tehetem, felkeressem Nagy-Magyarország történelmi helyeit.

– S bár azokban az időkben a hatóságok összehúzott szemöldökkel néztek utána a fényképező turistáknak, én a legtöbb tájat, várat, látványosságot már akkor képre rögzítettem – meséli emlékeit Horváth Ferenc.

Arról is beszél, hogy miután megismerkedett élete párjával, s Marika igent mondott a lánykérésre és a Kárpát-medencei hobbitúrázásra, azóta vele, majd később két fiukkal együtt vettek vándorbotot a kezükbe.

– Amikor még aktív keresők voltunk, szinte minden hét végén úton voltunk. Ajánlásra, majd a magam feje után kitaláltam, hogy merre induljunk.

– A feleségemet, később azokat a barátainkat, akik velünk együtt utaztak, arra kértem, hogy a szabadságuk napjait ekkor és ekkor, a szombat-vasárnapok előtt vagy után közvetlenül vegyék ki.

– Akik nem próbálták, nem is gondolják, hogy három-négy nap alatt mennyi, de mennyi látnivalót be lehet kényelmesen barangolni. Tizenéve a fiaink már csak hébe-hóba társulnak hozzánk, és a barátaink is kevésbé bírják már szusszal a magyar-járást.

– Marika azonban kitartó, vele várromról hegyre, havasoktól völgypatakig kocsikázunk, szekerezünk, gyaloglunk azóta is – hangoztatja a nyugdíjasként is aktív építőmérnök. Akit, miután nagypapa lett, „Feri apóként” is nevezi, aki ismeri.

– A két honlap ötlete akkor született, amikor akadtak politikai erők, melyek a határon túli magyarokat nem honfitársként kezelték. Ekkortájt számos olyan programot szerveztünk, amely a nemzet egységét kötelező érvényűnek tekinti.

– Úgy 2005 óta pedig ezeken a webhelyeken gyűjtjük és tesszük közzé a Kárpát-medencei utazásainkon készített fotókat. Egy élet, de még kettő is kevés ahhoz, hogy Kis- és Nagy-Magyarország összes helyét bejárjuk.

– De elmondhatjuk, hogy Kárpátalját, Csonkahont, Őrvidéket és Erdélyt szinte gyepűről gyepűre bebarangoltuk, képeken megörökítettük. Amely terület talán a leghiányosabb, az épp a családom szülőföldje, Felvidék, valamint a Délvidék.

– Ezen tájak beutazását a következő ötven évre tervezzük a feleségemmel – szólt a terveiről – ismerve elszántságát – talán nem is oly’ túlságosan optimistán Feri apó.

Tizenéve aktívan tevékenykedik a magyarságért

Horváth Ferenc és barátai szervezésében az ezredforduló után, 2005-től közel tíz évig nyaraltak tíz napon keresztül moldvai csángómagyar gyermekek Nagykörűben, Szolnokon és Jászberényben.

A nyaralás alatt a fiatalok számos szórakoztató és kulturális programban is részt vettek. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége kezdeményezésére számos magyar magánszemély és civil szervezet adományaiból, 2006-ban épült fel a moldvai Lábnikban a Gyermekek Háza, melynek tervét Horváth Ferenc készítette.

A húszmillió forintos beruházás eredményeként az egyik legkeletibb csángómagyar településen méltó körülmények közé került a magyar oktatás. Feri apó a tervezésért nem várt el semminemű ellentételezést, annak költségét adománynak tekintette.

Horváth Ferenc és barátainak kezdeményezésére a nagykörűi Szabadság téren 2007-ben felállították a Györfi Sándor karcagi szobrászművész által alkotott trianoni emlékművet.

2009-ben, más jeles személyiségek mellett Bodza Klára énekművész, Endrei Judit bemondó, Gerle János építész, Ökrös Csaba hegedűművész és Szalóczy Pál bemondó, valamint a karcagi Kunszövetség társaságában Horváth Ferenc is megkapta a Gubcsi Lajos által alapított „A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület” elismerését, az Ex Libris Díjat.

A nagykörűi építőmérnök az óbudai Magyar Művészetért Szoborkertben (Makovecz-ház) vette át az elismerést, elsősorban a saját készítésű erdely-szep.hu honlap gondozásáért, illetve a határon túli magyarok felkarolásáért.

Mészáros Géza