2017.11.12. 20:30
Múltidéző, régi hírek a megyéből – az Olaj mindig bajba volt a bírókkal
1989 novemberé látogatunk vissza hiszen akkor egy nagyon drámai mérkőzést játszott az Olaj.
Felső képsorunkon balról Abeljanov, Misek és Berkics látható, lent egy berohanó nézőt próbálnak kitessékelni a rendezők
Mivel az 1989-es Olaj meccs igen felejthetetlenre sikerült talán akad olyan, aki kint volt a mérkőzésen és látta azt. Ha esetleg így történne és van róla bármilyen fényképük, történetük, kérjük, küldjék el a [email protected] email címre „múltidéző” tárgy jelöléssel.
1989. november 9. Törökszentmiklós:
CNC szakmunkást mindig is keresnek/tek:
„A jövő év végéig egységesítik a technológiai folyamatokat a Mezőgép vállalat törökszentmiklósi gyárában. Átszervezéssel és egy 20 millió forintba kerülő üzemcsarnok építésével olyan komplexumot hoznak létre, melynek egyik oldalon bemegy az üzembe az alapanyag, míg a túloldalon kijön a késztermék.
Ezáltal többek között szállítási költséget és időt takarítanak meg. Ezzel párhuzamosan Törökszentmiklóson egy korszerű oktatóbázis helybe- ni megvalósításán is dolgoznak. Felvételünké n a korszerű technológiai sor egyik eleme egy CNC vezérlésű eszterga látható.”
Dráma négy felvonásban
Az előző rovatunkban szintén szó esett egy furcsa Olaj mérkőzésről. Most 1989. november 6-ra tekintünk vissza, amikor drámai mérkőzésen veszített a csapat. Ön kint volt a mérkőzésen?
„Szolnoki Olajbányász – MAFC 96–97
Rendkívül parázs hangulatban kezdődött a mérkőzés. Az Olajbányász óriási iramot diktált már az elején, ám a második percet alig haladta meg a tiszta játékidő, Berkics máris három személyit érdemelt ki Berki játékvezetőtől, aki a neki címzett nem éppen baráti hangvételű skandálásra megállította a játékot.
A viszonylagos rend helyreállása után Abeljanov ponterős megmozdulásai és a jó védőmunka 20—9- es hazai vezetést hozott. Ekkor újra a szürke ruhás Berki volt a főszereplő. Történt ugyanis, hogy az iráni Ar-; maghani a védőlepattanóval kilépett a bíró orra előtt, mire ő a széles mozdulatokkal tovább engedte a játékot. Erre aztán egyszerre kétezer ember ugrott fel a helyéről és kívánta pokolba a teljesen megzavarodott sípmestert...
...Berki bíró másodszor is lefújta a találkozót. Egyre nehezebbé vált a rendezők dolga, sőt a Rezák—Szaláy kettős is latba vetette minden tekintélyét az indulatok megfékezésére.
Mikor ez sikerült néhány percig igen élvezetes játékot nyújtottak a csapatok, 27–13-ra vezetett az Olajbányász amikor Berki újra „akcióba” lépett. Tartani lehetett már ekkor a botránytól, de a rutinos Rezák gyors időkéréssel oldotta meg a már lehetetlennek tűnő helyzetet...
...Következett az eddig is játékvezetésre méltatlan játékvezető nagyjelenete. A kispadon pihenő Tóth Attilát végleg kiállította, mert a szolnoki játékos a fülsiketítő zajban állítólag hozzá intézett néhány keresetlen, szót, amit természetesen meghallott.
Itt már csak a rendőrség bevonulása tudta csak elfolytam a nézőtéren eluralkodott lincshangulatot. A hátralévő kettő percben a vendégek nem törődve a kialakult körülményekkel 37—36-ra feljöttek...
...Az utolsó száz másodperc előtti időkérés során az edzők megpróbálták rendezni a sorokat, s ez a hazaiaknak sikerült jobban ment három másodperccel a vége előtt 82—85-nél Berkics tényleg „királyi” triplával a sírból hozta vissza az újabb hosszabbítás lehetőségét.
próbálnak kitessékelni a rendezők
Zúgott a mindent bele! A második hosszabbításra a korábban begörcsölt Mokos visszatért, de ekkor szerencsére már csak kétpontos kosarakra volt képes. Harminc másodperccel a lefújás előtt 96—96- nál megcsillant a győzelem reménye, hiszen a hazaiak hozhatták a labdát.
Sajnos az idegileg és fizikailag teljesen elfáradt olajosok ezúttal sem tudtak élni a mérkőzésen oly sokszor hősiesen kiharcolt ponteséllyel. Az utolsó pillanatban a gyorsléptű Jenei meglódult a legutolsó lepattanóval, mikor a gyűrű alatt szabálytalanul szerelték. Az időn túli személyit laza csuklóval bedobta, s ezzel a győzelmet is megszerezte csapatának.
Még a deresebb hajú szurkolók sem emlékeznek olyan drámai csatára, mint ez a találkozó volt. Mindkét együttes résztvevői nagy elánnal vetették magukat a küzdelembe, de az első félidei játékvezetői ítéletek tetemes hátrányba hozták az Olajbányászt.
A válogatott Tóth Attila végleges kiállítása mellett a cesaromániásnak tűnő Berki bíró több erősen vitatható szabályértelmezése szintén a hazaiak „befékezésére” irányult. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a kritikus helyzetekben a kevesebb indulattal telt MAFC játékosok pontosabban céloztak, az ő idegeiket nem tépázta meg annyira a bírói rosszindulat...” néder
Hírforrás: Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
