2017.10.29. 17:20
Hallott már a mezőtúri vendégmarasztaló sárról? Petőfi még írt is róla!
El tudják képzelni, hogy az egyik legismertebb költőnk, nemzeti hősünk és forradalmárunk, maga Petőfi Sándor rímet költött a mezőtúri sárhoz? Igen, jól olvasták, a sárhoz! Íme, Mezőtúr egyik fontos „városi legendája”, amely mára talán nem is legenda, hanem tény.
Petőfi Sándor szobra Budapesten, az V. kerületi Petőfi téren.
Forrás: Shutterstock
A legenda 1847 júniusába repít vissza bennünket, amikor a hónap tizedik napján Petőfi Sándor elindult Nagyszalontáról, jó barátjától, Arany Jánostól, Pest felé véve az irányt.
A költő másnap, június 11-én, a kora esti órákban érte el Mezőtúrt, ahol a hidszegi réven átkelve a három lóval vontatott szekere elakadt a feneketlen, sáros, ragadós útba torkolló „Pityefok” nevű vizes árokban.
A település legényei közül sokan a segítségére siettek, végül a férfiak együttes erejével és a paripák erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült kihúzni az elakadt szekeret.
Petőfi szekerével a sötétség beálltakor érkezett meg a Mezőtúr nyugati peremén álló, „Zsindelyes” nevezetű fogadóhoz, ahol szobát bérelt éjszakára.
Ott aztán kipihenve az út addigi fáradalmait, késő estig beszélgetett és koccintgatott a fogadó ivójának törzsvendégeivel. Erről az útról írta később Úti leveleiben:
„Annyi sár ragadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értelmében minden száz lépésen meg kellett állnunk, s levasvillázni a küllőkről a gáncsoskodó fekete írósvajat”
A történet szerint még aznap éjjel megírta csodás művét, az Utazás az Alföldön című költeményt, melynek utolsó versszakában így hálálja meg a mezőtúri vendégmarasztaló sárnak, a „fekete írósvajnak” a hozzá való „ragaszkodást”:
„Szép tőled, kedves alföldem, szép,
Hogy engem ennyire szeretsz,
Hogy távozásom így megindít,
Hogy ilyen bánatot szerez;
Örűlök rajta, hogy irántam
Ily érzékeny szived vagyon,
De, szó ami szó, jobb szeretném,
Ha nem szeretnél ily nagyon.”
Forrás: Shutterstock
Pompás kis útazás, valóban!
Borda Zsanett
Forrás: itthon.hu
