Egy legenda ihlette a mai ifjú révészek Tisza-parti vetélkedőjét

A nagykörűi szabadstrand régóta igen előkelő helyen áll a tiszai fürdőhelyek mezőnyében.

Ugyan nem minden évben tud eleget tenni az önkormányzat a „kijelölt” szabadstrand minősítésnek, hiszen számos közegészségügyi, életmentési és egyéb fontos jogszabályi előírásoknak kell megfelelnie a tiszai szabad vizű fürdőhelynek, ám ennek ellenére a számos szolgáltatással hívogató körűi parton rendre ki lehetne tenni a „Megtelt” táblát.

A cseresznyefalu szabadstrandján évek óta hagyomány immár az a nyárbúcsúztató rendezvény, amelynek egy helyi legenda adta az ötletet.

– Jó néhány évvel ezelőtt a Tiszában fürdőző gyerekek kérték a felnőtteket, hogy találjanak ki nekik valami izgalmas játékot – magyarázta el a nagykörűi nyárbúcsúztató vetélkedő előzményeit a helyi képviselő, rendezvényszervező, mindenes Barát József.

– Mondtuk: Jó! Hát legyen! Az ártéri erdőben fellelt botokból és vesszőkből egy többállomásos akadálypályát építettünk, korosztályokra bontottuk a gyerekeket, s kezdődhetett is a parti homokban az egyébiránt igen fárasztó sorverseny.

S hogy mi volt ez a legenda?

Berze-Nagy Ilona író, helytörténész, a még nevesebb néprajztudósnak, Berze-Nagy Jánosnak az unokahúga jegyezte le az ide vonatkozó mondát. Aszerint a tatárjárás idején még máshol helyezkedett el a település, még száraz lábon állt a most a Tisza alatt málló bencés monostora is.

Szóval, csellengő tatárhorda érkezett a Tisza túloldalára, akik át akartak jönni a folyón. A helyiek a gyermekeket, az asszonyokat és lányokat a közeli bereknádasba menekítették. Eközben a révész, akinek nem akaródzott átkompolni a tatárokat, húzta, csak húzta az időt, hogy a körűiek el tudjanak menekülni.

Azt mondta a tatároknak, hogy a két part között húzódó kötelet fogják meg, s úgy húzzák magukat a folyón átellenbe, mert komp az nincs, és az erre járók is így szoktak átkelni a Tiszán. A legenda szerint a tatárok egyenként belekapaszkodtak a kötélbe, vagy százan lehettek, s amikor a folyó közepére értek, a révész elvágta a sodronyt, s a horda egytől egyig a vízbe fúlt.

Nagy becsülete lett a bátor révésznek, de csak egy darabig, mert nem sokkal később egy másik tatárcsapat átkelt valahogy a Tiszán, megölte a révészt, s a bencéseket, felgyújtották a nádast, amelybe bentégtek a szüzek, akik Illés napja éjszakáján minden évben visszajárnak, hogy eltáncolják mennyasszonyi táncukat.

Mi évek óta tulajdonképpen a legrátermettebb kicsiny révészlegényt és -leányt keressük a jelenkorunkban akadály­versennyé változott legenda kapcsán – mesélt részletesen a múltról is Barát József.

Ezúttal is megtelt a körűi part

A nyár utolsó forró hétvégéjén idén is megtelt zsibongó siserehaddal a körűi part.

A szervezők ezúttal is botokkal és vesszőkkel jelölték ki a pályát, a közel félszáz gyermek futásra, ugrásra, úszásra, kúszásra, célba dobásra készen állt. Ugyan több korosztályban, nemenként is megtörtént az eredményhirdetés, ám az indulók közül mindenkit megilletett a 2017-es esztendő nagykörűi révészlegény és -leány elismerés.

Így lett az egykoron szívszomorítóan végződő történetből a Tisza felett hosszan húzódó nyárbúcsúztató gyermeknevetés...

Mészáros Géza