Közmunkások is elutazhattak Szlovákiába: „Azt se tudtam, mi az a „külföld”.”

– A fóliában dolgozom, ott kertészkedek. Jó hely, sokkal jobb, mint amikor az utcát takarítottam – emlékszik vissza az elmúlt évekre Szerencse Jánosné. Zsuzsa évek óta közmunkás. Becsületes, tisztességes asszony, mindig megfogja a munka végét.

– Emlékszem, amikor még az utcán takarítottam, nem egyszer jött haza a fiam az iskolából elkeseredetten, hogy „Kukásnak” szólították. Merthogy a gyerekek azt látták, hogy a közterületen lévő szemetesekben turkálok. Pedig dehogy guberáltam, csak kiürítettem azokat, ez volt a feladatom egyebek között! – meséli Zsuzsa.

Buzás Erzsébet kulturális közfoglalkoztatott.

– Amikor elkezdtem az egyetemet, még nem tudtam, hogy egy betegség miatt félbe kell szakítanom. Érettségimmel a kezemben jelenleg rendezvények dekorációs munkálataiban segédkezek, és remélem, mihamarabb újra folytathatom a tanulmányaimat.

„Tanár szeretnék lenni...”

Zsuzsa és Böbe volt többek között az a két közfoglalkoztatott, akik nemrégiben – kiváló munkájuk jutalmaként – kiutazhattak a szlovákiai Podhajskába, ott található a Cserkeszőlő Fürdő és Gyógyászati Központ testvérfürdője. Természetesen ingyen, teljes ellátással.

– Amikor megkérdezték tőlem éppen a paprikák gondozása közben, hogy szeretnék-e én is a delegációval utazni, annyira meglepődtem, hogy estig haladékot kértem – mondja Zsuzsa, aki életében nem járt még külföldön.

– Megbeszéltem otthon a családdal, akik rábólintottak, menjek csak, legalább én érezzem jól magam, megérdemlem a kikapcsolódást.

„Azt se tudtam, mi az a „külföld”.”

– Még elképzelésem se volt arról, Szlovákia hogyan néz ki, milyenek ott az emberek. Most már tudom: olyan, mint itthon – nevet.

– Fürödtünk, várost látogattunk, megismertem a nemzeti ételüket, a szlovák nyelvvel sem volt probléma, mindent el tudtam mutogatni! – sorolja vidáman élményeit Zsuzsa, aki aztán elkomolyodva hozzáteszi, hogy kifejezetten hálás az utazási lehetőségért az önkormányzatnak. Ha ez nincsen, talán soha nem jut ki külföldre.

Kérdésünkre, hogy mi lenne az „álommunka” számukra, szinte gondolkodás nélkül válaszol a két nő:

– Természetesen tanítanék! – bólogat Böbe. Zsuzsa sem vágyik bankári állásra, azt mondja, neki elég volna, ha a fóliába felvennék „állandóra”.

– Addig is, míg a két hölgy vágya teljesül, mi továbbra is lehetőséget adunk a legkiválóbb közmunkásainknak arra, hogy külföldi útjainkon csatlakozzanak a cserkei delegációhoz. Hiszen ők ugyanolyan munkavállalóink, ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint bárki más – hangsúlyozza Illési Sándor László alpolgármester.

Érzik, hogy megbecsülik őket

A cserkeszőlői önkormányzat szerint a közfoglalkoztatottak (a településen jelenleg csak hét van) termelő munkáját

igenis érdemes elismerni.

– Karácsonykor összehívtuk őket egy fűtött sátorba, és minden közmunkásunkat megvendégeltünk. A férfiak bort kaptak, a hölgyek tortát. Ezzel köszöntük meg munkájukat. Ha hiszi, ha nem, januárban még szorgalmasabban végezték feladataikat – meséli Szokolai Lajos polgármester.

– Ha azt érzik, hogy megbecsüljük őket, megváltozik a munkához való hozzáállásuk is. E hónaptól kezdve pedig rendszeresen kiválasztjuk a „hónap közmunkását” is, akit ajándékcsomaggal jutalmazunk. Higgyék el, mindenki jól jár: a település és a dolgozó is.

„A megbecsülés ugyanis mindenkit jobb munkára sarkall.”

Joó Zsuzsa