Kínaiaké lett a Tisza Szálló

Mint arról érdeklődésünkre dr. Tóta Áron, az új tulajdonosi kör jogi képviselője beszámolt, a kínai tőke a műemlék jellegű létesítmény további működtetését, illetve fejlesztését tűzte ki célul, a jelenlegi szolgáltatások — fürdő, étterem, hotel —, valamint a teljes dolgozói állomány megtartásával.

Az épület egy külső liftet is kap, de elsőként felújítják a szobákat és a szociális helyiségeket, illetve a recepció előtti vendégváró teret. Mint arról korábban többször is írtunk, Lipóczki János, a létesítményt üzemeltető Hotel Tisza Kft. ügyvezető igazgatója azzal indokolta az épület eladását, hogy noha a Tisza Szálló belső technológiája számos fejlesztésen ment keresztül, ám látványos, vendégcsalogató beruházások — saját forrás hiányában — az elmúlt években nem valósultak meg a falai között. Így a szállót működtető gazdasági társaság tavaly úgy határozott, értékesítésre kínálja a létesítményt.

A neobarokk épület Hegedűs Ármin tervei alapján 1928-ban a törökfürdők mintája alapján épült. Gyógyvizét nem más, mint a kor legjelentősebb termálvíz-lelőhelyeinek felkutatója, Pávai Vajna Ferenc tárta fel. Az 55,6 Celsius-fokos alkáli hidrogén-karbonátos és jódos hévíz megtalálása ösztönözte az akkori városvezetést, hogy egy gyógyfürdővel ellátott szállodát „húzzanak” a földben rejlő kincs fölé.

A második világháború végén szovjet hadikórházként is működött, s a Vörös Hadsereg tartógerendáig lerabolta az épületet. A „szocreál” korszakban élte másodvirágzását — belső termei, bárja, Tiszára néző kerthelyisége, fagyizója és sörözője, csakúgy, mint szaunás gyógyfürdője nap mint nap teltházzal üzemelt.

Meg nem erősített információink szerint több száz millió forintért cserélt gazdát a Tisza Szálló.