Ötévesen kezdte a sulit, ma már tanítani jár az iskolába

– A nővérem, Zsuzsa­ négy évvel idősebb nálam. Visszagondolva, gyerekkorunkban sokat aprítottuk egymást – idézi fel Laci, hozzátéve, hogy persze anyuéknak nem árulták be soha egymást. Az emeletes házakban lakó tucatnyi korabeli fiúval igazán soha nem unatkoztak.
– A 80-as évek elején még rengeteg fa, bokor volt itt, a Sétáló utca később épült meg, így számháborúk, grundozások helyszíne volt a főtér – folytatja.

– A műanyag puskákkal nagy csatákat játszottunk. Mindannyian györffysek (az akkori Györffy István Általános Iskola) voltunk, jól ismertük egymást. Sokszor belefeledkeztünk a bújócskába, olyankor szüleim az erkélyről kiabáltak le, Laci gyere haza, vacsora. Jó kis összetartó közösség voltunk, bár, ha valaki csalt, vagy nem tartotta be a szabályt, azt kiközösítettük.

– Az egészséges irigység megvolt, de nem voltak köztünk nagy veszekedések, csaták. A városháza parkjában is minden fára felmásztunk, minden zeget-zugot ismertünk. Amikor jött a parkőr, mi menekültünk előle. Ma is áll a parkban az a nagy fa, melynek koronája alá felmásztunk és a vastag ágakon ülve beszélgettünk.

Mivel mások is megtalálták ezt a búvóhelyet, egy alkalommal azt vettük észre, füstöl a fa – valószínűleg cigiztek a fent ülők –, mivel tudtuk hol van poroltó, érte szaladtunk és eloltottuk. Amikor nem a grundon voltunk, a szomszéd fiúkkal legóztunk, vagy a függőfolyosón autópályát építettünk és versenyeztettük a kisautókat. A nővéremnek és nekem is megvolt a saját baráti köröm. Zsuzsával mindig sok vitánk volt ha magunk voltunk, de csak addig uralkodott, amíg el nem jött a serdülőkorom.

László ötévesen már iskolás volt, ahogy mondja, több okból is.
– Amikor a Rákóczi oviból kedvenc óvó nénim vidékre költözött, nem akartam még egy évig óvodás lenni. Mivel szeptember 2-án születtem, maradnom kellett volna. Akkor Pánti Ildikó néni volt a Györffy István iskola igazgatója és ő felvett, mert úgy ítélte meg, iskolaérett vagyok.

– Nem szoktam kérkedni azzal, hogy ötévesen kezdtem az elsőt és 17 évesen érettségiztem, csak akkor, ha az iskolában a gyerekek nem akarnak tanulni. Persze nem szoktam hozzátenni, hogy tanulni én sem szerettem, bár csak egyetlen egyesem volt, az is kémiából. Most azzal is motiválom a gyerekeket, látod én sem tanultam, most is iskolába kell járnom. S akkor elgondolkodnak – folytatja nevetve Laci­, aki a gimnáziumban is eleven gyerek volt.

Elmondja, bár már az oviban voltak első szerelmei, feleségét, óvodapedagógus ­Nánási Mónikát nem itt ismerte meg.
– Móni járt hozzánk édesanyámhoz felkészítőre, mert védőnőnek készült. Anya nem jött, ő leült, s várta. Ez egyszer-kétszer előfordult, s bár gimiből már látásból ismertem, de a különórákra várás alatt alakult ki köztünk a szimpátia.

Elhívtam diszkóba és 1996-ban kezdtünk el járni. Mindketten elvégeztük a saját főiskolánkat, s csak aztán házasodtunk össze. Ma már fiaink is nagyok, Lackó 14, Gergő 12 éves. Szeretnék belőlük talpraesett gyerekeket nevelni, de a telefon sokszor nagyobb úr – mondja az édesapa.

– Apósomtól aztán megtanultam a birkafőzést. Azóta a karcagi birkafőző versenyeken több elismerést kaptam pörköltömre. Ma már fiaim is főznek. Voltam velük Stuttgartban és Brüsszelben is karcagi birkapörköltet főzni. Szeretném, ha továbbvinnék ezt a szép hagyományt. Mi a győztes pörkölt titka? Természetesen egy jó birka kell hozzá, valamint csak só, hagyma és paprika és fával kell tüzelni az öntöttvas lábas alá.

– Apósomtól aztán megtanultam a birkafőzést. Azóta a karcagi birkafőző versenyeken több elismerést kaptam pörköltömre. Ma már fiaim is főznek. Voltam velük Stuttgartban és Brüsszelben is karcagi birkapörköltet főzni. Szeretném, ha továbbvinnék ezt a szép hagyományt. Mi a győztes pörkölt titka? Természetesen egy jó birka kell hozzá, valamint csak só, hagyma és paprika és fával kell tüzelni az öntöttvas lábas alá. László kicsiként is érdeklődő volt Beküldött fotók -->