Fiatalokkal szállt harcba Gombkötő Béla Tiszaparti Baráti Köre

És hogy a szenvedélyes győzni akarásról és sportszeretetről, nem pedig holmi „hobbipinyó-versenyről” szólt a nap, annak egyik bizonyítéka, hogy a nyáron újjáalakult Magyar Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) elnökségi tagja, a szervezet Észak-alföldi Régió vezetője, Gulyás Vince is segédkezett az asztaloknál.

A nemektől és generációktól eltérő vegyes csapatok lehetővé tették az egymás melletti, illetve az egymás elleni játékot is. Mindenesetre a tapasztalat és a tehetség találkozása a párharcok színvonalát erősítette. A torna legfiatalabb résztvevői nyolc évesek, a „legbölcsebbjei” nyolcvan esztendő fölöttiek voltak.

A versenyt végül a László Árpád–Farkas Péter páros nyerte meg. A második helyen a dr. Besenyei Mária–Balogh Zente Péter páros végzett, míg a bronzérmet az elődöntőkben alulmaradt két páros, a Magyar László–Koczka Áron és a Balog Róbert–Salánki Tímea kettős szerezte meg.

A tehetséges fiatalok jelenlétükkel és játékukkal boldog órákat szereztek a megalakulásuk negyvennyolcadik évét idén ünneplő Tiszaparti Baráti Kör csapatának, nem utolsósorban a nyolcvanadik életévét a napokban átlépő, és az eseményt szervező Gombkötő Bélának.

– A tíz évvel ezelőtti torna is remek hangulatban telt el, s ez a mostani is hasonlóan vidáman zajlott – szólaltattuk meg a verseny főszervezőjét.

– Ezek után mi más lehetne a születésnapi kívánságom, minthogy újabb tíz, s felőlem akár húsz év múlva is megrendezhessük a generációk csatáját – vélekedett Gombkötő Béla, aki az eredményhirdetés után megvendégelte az asztalitenisz-verseny résztvevőit.

Gombkötő Bélát sokan a hajdani Szolnoki Nyomda Vállalat igazgatójaként ismerik. Az immáron „nyolcikszes sportember” 1943. november 25-én Budapesten született. Egy vele készített korábbi interjúban elmondta, hogy amikor a család Rákospalotán élt, hatéves volt, amikor szüleitől egy pingpong-asztalt kapott. A sportág szeretete ekkortól datálódik nála. Sámlira kellett állnia, csak úgy érte fel azt. Idővel egyre többen jártak hozzájuk pingpongozni, későbbi NB-s játékosok, de még a legendás Faházi Janika is. Egy időben egyszerre volt igazolt asztaliteniszező és labdarúgó.

Aztán 1970-ben nyomdaipari technikusi oklevelet szerzett, és araszolt felfelé a szakmai ranglétrán, mígnem Szolnokra került, ahol 1976-ban a Szolnoki Nyomda Vállalat igazgatójának nevezték ki. Előtte egy évvel alapították meg társaival a Tiszaparti Baráti Kört. Ennek idén már negyvennyolcadik éve. A cég később Verseghy Nyomda néven működött, majd Kft.-vé alakult, és ekkortól a cég ügyvezető igazgatója lett. Amikor 1993-ban a nyomdát privatizálták, lemondott és önálló vállalkozásba kezdett.

A nyolcvanas évektől elnökségi tagja, majd 1994-től elnöke lett a Szolnoki MÁV-MTE-nek, 1996-tól a Szolnoki MTE alapítványának kuratóriumi elnöke. Nyugállományba kerülése után sem kívánta magának a nyugis éveket. Ennek leginkább gyermekei és unokái örülnek a leginkább. És persze a Tiszaparti Baráti Kör, melynek a többiekkel egyenrangú tagjaként is motorja a zöld asztalnál, no meg a terített asztalnál is…