Aki tudja, hol fogjon meg egy csuklót, hogy az egész kar billenjen – húsz éve szkanderezik a szolnoki klasszis

Erősen nézem a velem szemben ülő, rendkívül sportos hölgy ujjait. Nézhetném akár a vállait vagy a bicepszét is – mindegyik tekintélyt parancsoló –, de tulajdonosa, a szkanderes Kőváriné Ivánfi Brigitta szerint, ha sportágában valamely testrészt igazán ki lehetne emelni, az a hüvelyk. Márpedig ha ő mondja, az úgy van.

A szolnoki sportoló – aki nem mellesleg törzsőrmesterként a vármegyeszékhelyen, a MH Béketámogató Kiképző Központnál teljesít szolgálatot – tizennégyszeres Európa-bajnok és hétszeres világbajnok. Vb-címei közül kettőt most ősszel nyert, és nemrég ért haza a szaúdi világjátékokról, ahol ugyancsak érmekkel gyarapította már eddig is csillogó gyűjteményét.

– Árulja el: hogyan lehet edzeni hüvelykujjra?

– Nevetni fog. Vettem kutyalabdát, azt szoktam nyomogatni, és akkor a hüvelyk alatti párnás rész szépen megfeszül. Ebből több ezret is megcsinálok – mondja a sportoló, hangsúlyozva, hogy persze azért az egész csuklónak, mi több, minden, szkandermozgáshoz szükséges izomnak erősnek kell lennie. – A versenyszkander teljesen más, mint a kocsmai. Más izmok dolgoznak, a teljes felsőtestnek kell erősnek lenni.

– Önnek azért megvoltak az alapjai, lévén versenyszerűen kerékpározott, nem is eredménytelenül.

– Tíz évig bringáztam a Szolnoki Cukorgyár SE színeiben. Rengeteg élményt szereztem, sok helyre eljutottam a bringázás által. Óriási büszkeség például, hogy a női Giro d’Italián is részt vehettem. Most már lehet erről beszélni, korábban titok volt: először meghamisított licenccel indultam. Tizenhét éves voltam, és 18 év volt az alsó korhatár. Azon a versenyen egyébként nem tudtam végigmenni, de már az nagy szó volt, hogy a sztárok között tekerhettem. Utána még egy Girón indultam, utóbbin végig is mentem. De voltam pálya-világbajnokságon, országúti világbajnokságon is, és Európa-szerte sok nemzetközi futamon vettem részt. Csak hát beütött a gazdasági válság, a cukorgyárat felszámolták, és a szakosztály is megszűnt. 2001-ben, anyukám ötletére kerültem a sereghez, mondván, ott értékelik a sportolást. Akkor még bringáztam, 2003-ban váltottam sportágat.

– Ez éppen húsz éve volt. Hogyan lehetne összegezni?

– Élménydús volt. Nagyon érdekes, hogy milyen meredeken ívelt felfelé a hazai szkander ebben a két évtizedekben. Régen minden verseny nevezési díját saját zsebből kellett előteremteni. A fizetésem jelentős része erre is ment el. 2004-ben voltam először Európa-bajnokságon, ahol nem is szerepeltem rosszul, hiszen negyedik lettem bal kézzel. Utána voltam még két Eb-n, de hosszú szünet következett, mert nem volt pénzem versenyezni. De bennem volt, hogy meg kéne méretni magam világszinten. 2013-ban adódott lehetőség, hogy – szintén saját zsebből – részt vegyek a Litvániában tartott világbajnokságon, amelyen bronzérmet szereztem. Ez akkor a magyar szkandersportnak is nagy szó volt, hiszen „csak” masters, azaz 40 év feletti kategóriában volt világbajnoka hazánknak. Ráadásul erős mezőnyben sikerült mindez. Azóta minden Eb-n és vb-n ott vagyok, és mára a szövetség is tudja támogatni a sportolókat. És ha megyek világversenyre, hozok is érmet. Hozzáteszem: mindezt úgy, hogy nem ez a fő foglalkozásom. Nyolc óra munka, család mellett csinálom. És nem pénzért – mert azt nem kapunk a versenyek után –, „csak” dicsőségért. Azért csináljuk, mert szeretjük.

– Miért pont a szkandert szerette meg?

– Igazából belecsöppentem. Még a bringázás mellett kezdtem edzőterembe járni, ott találkoztam a szkanderesekkel. Látták, hogy az erőnlétemmel nincs gond, kérdezték, miért nem próbálom meg. Gondoltam, mi baj lehet. Utána szóltak, hogy pár hét múlva lesz egy verseny, nem megyek el? Elmentem. Egyből volt sikerélményem, hiszen az egyik kézzel nyertem. Aztán jöttek a nagyobb sikerek, láttam benne a lehetőséget, mehettem világversenyekre. És remek volt a társaság, olyan összetartó magyar csapat alakult ki, amely mára a második családommá vált.

– Szeptemberben két arannyal és egy bronzzal tért haza a világbajnokságról. Ez jól hangzik. Az volt?

– Két kategóriában indultam. Szeniorban, vagyis felnőtt-, és masters azaz 40 év feletti kategóriában. Terv szerint neveztem volna 65 kilogrammban – nemek és súlycsoportok szerint is elkülönítik a versenyzőket. Így is készültem, fogyasztottam, meg is lett a súlyom. Csak aztán kezdődött az esélylatolgatás, hogy melyik kategóriában tudnék biztosabban érmet nyerni. Ilyenkor azért ezt is nézem. A 65 kilósok között volt egy svéd lány, aki nagyon erős. Talán le tudnám nyomni, de a talánokra nem adok, ezért úgy döntöttem, 70 kilóban megyek. Bal kézzel nyertem is egy bronzérmet. De kiderült, hogy a mastersben senki nem indul a 70 kilósok között. Közölték, hogy odaadják az aranyérmet. Aki ismer, az tudja, hogy én utálok így odaállni. Úgyhogy elindultam a 80 kilósok között, 65 kilóval. Jól festettem a 80 kilós lányok között... De hát gondoltam, majd lesz valami. Kezdésnek aztán egy ukrán lány le is durrantott bal kézzel. Na, mondtam is, kellett nekem elindulni 80-ban... De aztán lenyomkodtam a következő ellenfeleimet, és a döntőben ugyanezzel az ukrán lánnyal kerültem össze. Addigra fejben felébredtem, és nyertem. Végül a 80 kilósok között két világbajnoki címet nyertem.

– Mit jelent az, hogy fejben felébredt?

– Szkanderben nem elég, ha valaki fizikálisan erős. Akinek nincs meg a kellő technikája és a mentális ereje, nem nyerhet. Nagyon kell koncentrálni. Nekem egyébként ez a gyengém. Ha jól kelek a versenynapon, tarolok, ha nem, sokkal nehezebb.

– És mi az erőssége?

– A külsőzés. Több technika is van a szkanderben, külsőzés és belsőzés. Én külsős vagyok. A belsős zártan, a külsős fentről, a csuklót dobva támad. Nekem az utóbbi megy, én erre edzek. Vallom ugyanakkor, hogy több technikát is tudni kell használni, hiszen kizökkenthetnek a sajátodból. Tudni kell váltani.

– Novemberben jobb kézzel második, bal kézzel harmadik helyet szerzett a Szaúd-Arábiában rendezett Küzdősportok Világjátékán 65 kilogrammban. Elégedett az eredménnyel?

– A bronzzal igen, az ezüsttel nem. Hiszen ha már döntőbe jutok, nyerni szeretnék. Egyébként rendkívül erős mezőny jött össze a játékokra, a világ kategóriánkénti nyolc legjobbját hívták meg. Jobb kézzel az első meccsen kikaptam, ezért vesztes ágra kerültem, így több nehéz mérkőzésem volt, mégis bejutottam a döntőbe. Ott viszont vesztettem, mert nem koncentráltam a kezdésre. Szomorú voltam, mert nem az erőnlét döntött. Összességében azért mégis szereztem két érmet, ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország a tizedik helyen zárt az éremtáblán, 16 éremmel.

– Jövőre mi a terv?

– Eb és vb is lesz. Közben szeretném egyre jobban felvirágoztatni az egyesületünket, támogatókat szerezni, valamint a csapatnak egy állandó helyet, az ugyanis nincs. Szeretnék részt venni városi rendezvényeken, és népszerűsíteni a sportágat, hiszen bár nem nagy csapat a miénk, de eredményes.

– Szinte mindenki ismeri a Túl a csúcson című filmet Sylvester Stallone főszereplésével. Mennyire ad valós képet a film a szkander világáról?

– Nálunk ez kultuszfilm, ha megy a tévében, mindig megnézem! De azért a szkander nem olyan. Például nem engednek össze 150 kilós embert a 80 kilóssal, korcsoportok vannak, a kötöző sem bőrből van, maguk a helyszínek is másak. De a feelingből visszaad sok mindent. Például azt az adrenalinérzetet, ami bennünket is átjár verseny közben. A film főszereplőjét egyébként valós személyről mintázták, aki statisztaként fel is tűnik a filmben, de a versenyjeleneteket is ismert szkanderesek játsszák. Amerikában a szkander sokkal elterjedtebb, ott például meg is lehet élni belőle.

– Gyakran hívják ki a seregben szkanderezni?

– Volt olyan alakulati nap, hogy behoztam egy szkanderasztalt. Nagyon mókás volt, sokat nevettünk. De volt olyan, aki lenyomott. Nekem is jó tanulópénz volt. Nem szégyen kikapni.

– Tegyük fel: asztalhoz áll a szerkesztőségünk legmarkosabb férfijával. Mi lenne a végeredmény?

– Jó kérdés, azért mégiscsak férfi. Valószínűleg a technikára mennék rá. Van már annyi rutinom, hogy tudom, hol kell megfogni egy csuklót ahhoz, hogy az a kéz billenjen.

– Mondjuk, hogy egykori cselgáncsosról beszélünk.

– Akkor nehéz ügy. Volt már dolgom dzsúdósokkal. Erős csuklójuk és ujjaik vannak.