Akiket már a napelem (is) hajt: ismét van focicsapat Jászágón

– Nem kicsi ez a labdafogó háló?

– Dehogy kicsi! Jászágón minden lövés kapura megy! Na jó, talán lehetne valamivel nagyobb.

Így tanakodtunk a jászágói játékosokkal, amikor megérkeztünk a Jászság északi csücskében fekvő kis faluba, amely olyannyira a vármegye határán fekszik, hogy az utolsó telkek hátsó kapuiból már Heves vármegyébe toppanunk.

Maradjunk is a futballpályán: a háló kicsiny, de van. És van pálya is. Ez pedig – mint látjuk majd – óriási öröme a helybelieknek.

Bár nem biztos, hogy ez a jó szó rá. Inkább olyan ez, mint amikor az alvó ember egyik oldaláról a másikra fordul. Az ágói pálya ugyanis pontosan egy telekkel vándorolt arrébb. De az odáig vezető úton, és pláne utána történt egy s más.

A történet kiindulópontja 2010. június 6-a. Ezen a napon rendezték a 2009–2010-es megyei harmadosztályú idény utolsó fordulóját, amelyen a Jászágó hazai pályán 3–2-re verte a Kőtelek csapatát. Keve­sen gondolhatták akkor, de az a találkozó máig az utolsó, Jászágón lejátszott bajnoki mérkőzés. A csapat hamarosan feloszlott, néhány évvel később pedig az egykori pályára napelemparkot telepítettek. Ez akkor sokak nemtetszését, haragját váltotta ki, de a vállalkozó, Babó Gábor ígéretet tett, hogy lesz új focipálya. És ha lesz csapat, őket is szponzorálja. Tartotta is a szavát, így bár a napelempark melletti terület az ágóiak szerint leginkább a hortobágyi pusztára hasonlított, sikerült ott újjáépíteni a falu sportpályáját. Mindennek folyományaként egyébként a jászágói focipályának olyan szomszédai lettek, amilyenek talán semmilyen más futballgyepnek: egyik oldalról a katolikus templom, másikról egy veteményes, harmadik részről az országút határolja, és ott van persze a jó kis napelempark.

– Nincs gond a szomszédokkal? – kérdeztük Barta Ferenc szakosztályvezetőt, akivel az ágói csapat edzése közben beszélgettünk.

– Alapvetően nincs, bár az igaz, hogy néhány palánta áldozatul esett már a lövéseknek, és a fólián is csattant már párszor a labda – mondta a szakosztályvezető (hát igen, a háló!). – A napelemekről viszont tudni kell, hogy strapabíró szerkezetek, néhány felszabadító lövés meg sem kottyan nekik.

Bár a régi csapat megszűnt, falunapok, búcsúk alkalmával mindig szerveztek valamilyen fociesemény a községben. Az ilyen alkalmak után pedig rendre azt érezték, lehetne még futballt csinálni Jászágón.

– Idén pünkösdhétfőre szerveztünk egy focikupát. Az annyira jól sikerült, hogy Mozsár Lászlóné polgármester ott helyben felvetette, rendszeressé kéne tenni a futballozást Jászágón. Emiatt sokan úgy gondoltuk, lehetne folytatása a dolognak. A szponzorunk is az ötlet mögött állt, hogy újra benevezzünk a megyei bajnokságba. A leendő játékosok is egyre izgatottabbá váltak, elkezdték egymást is toborozni, így mára 38 labdarúgónk van – ecsetelte Barta Ferenc. Ekkor keresték meg az MLSZ vármegyei igazgatóságát az indulás szándékával.

Nem volt mit tenni, új egyesületet kellett alapítaniuk, annak minden nyűgjével, nehézségével.

– Versenyt futottunk az idővel. Másfél hetünk volt bejegyeztetni az egyesületet. Erre azt mondták, lehetetlen, túl kevés az idő, korábban senkinek nem sikerült ilyen rövid idő alatt végigvinni a folyamatot. De megígérték, hogyha mégis megcsináljuk, ott, abban a pillanatban befogadják a nevezésünket. Megmozgattunk minden szálat, kihasználtuk a falu teljes lobbierejét, végül pár órával a határidő lejárta előtt bejegyezték a szervezetet – mesélte Barta.

Így alakult meg a Jászágó Newergies Sportegyesület, amely frissében be is nevezhetett a megye III.-ba. Mint Barta mondta, végig nagy támogatást kaptak az MLSZ megyei szervezetétől, temérdek kérdésük volt, amelyekre mindig válaszoltak. Sőt, egy immár mindenhol kötelező és igencsak borsos árú defibrillátort is kaptak, ami a kis falu egyesülete számára óriási segítség volt.
Miközben az augusztusi kánikula ellenére is derekasan futó ágóiakat néztük, a szakosztályvezető elmondta, mi végre az egész igyekezet a futballal.

– A szponzorunk legelső mondatához tartjuk magunkat a mai napig. Így szól: elsősorban jó közösséget építsünk. Ez a cél. Ha netán eredmények is jönnek, vagy feljebb tudunk lépni, azt is támogatja, de az már „csak” ráadás.

Időközben megnéztük a felújítások végén járó öltözőt is. A régi fényképek, relikviák között pedig találtunk egy Szolnoki MÁV FC-zászlót, ami viszont nagyon is az eredményességhez kötődik. A régi jászágói csapat kétezres évekbeli kupamenetelésének az ereklyéje, és csodálatos históriája van.

Az akkor megye III.-as Jászágó az aktuális kupasorozat első meccsén 1–1-et játszott az Alattyánnal. A szabályok értelmében alacsonyabb osztályú csapatként az Ágó jutott tovább. A második fordulóban a Jászjákóhalmát kapták. Újfent 1–1-et játszottak, megye III.-asként ismét mehettek tovább. A harmadik körben a Rákóczifalvával hozta össze őket a sors, és ha nem írnánk, talán akkor is kitalálnák: a végeredmény 1–1, és továbbjutás.

– Ekkor már olyan ukázt kaptunk az öltözőben, hogy „gyerekek, itt már milliós lábak vannak, vigyázzunk rájuk, ne csússzunk oda, ne lépjünk be keményen!” – idézte fel Barta Ferenc. – Hát, a különbség ki is jött. Tíz gólt kaptunk, de nyugodtan húsz is lehetett volna. Tudom, hiszen én álltam a kapuban – mesélte nevetve az egykori hálóőr.

De a szolnokiak megálltak tíznél, sőt, egy gólt még rúgattak is a Jászágóval, így lett a vége 1–10. A Szolnok-zászló a találkozó előtti címercseréből származik, és állít ma is emléket egy győzelem nélküli kupa­menetelésnek, és valahol a sportszerűségnek is.

Eközben a játékosok végeztek a tréninggel, mi pedig Kiss László edzőt arról kérdeztük, az új Ágó vajon milyen csapat lesz.

– Nagyon az elején vagyunk, fél év kell, hogy összeszokjunk, hiszen van olyan futballistánk, aki még sosem játszott nagypályán – mondta a szakvezető. – A lelkesedéssel viszont nincs gond, a falu is lelkes, van most egy tűz a helyiekben, ezt próbáljuk kihasználni – fogalmazott.

Ennek örvén pedig heti háromszor is edzenek, hiszen a tabella első négy-öt helyének egyikére pályáznak. Ehhez az első lépést most vasárnap, a Jászszentandrás ellen tehetik meg, amely bajnoki találkozón 13 év után először fut ki jászágói gárda.

Hogy az ágóiak edzője szerint mi lehet csapata majdani erőssége, arra az elmúlt hetek, hónapok, évek históriáját megismerve rá lehet jönni, de álljon itt szöveghűen: