Elküldték a hídról a kapitányt, de vajon mit hagy maga után az Olaj leváltott edzője?

– Sohasem ígértem semmi eredményt, csak kemény munkát. Voltak hullámhegyeink- és völgyeink, nem volt minden tökéletes, de összességében remek munkát végeztünk – így értékelte Szolnokon töltött időszakát a Nemzeti Sportnak nemrég adott interjújában Gasper Potocnik. A szlovén trénert múlt héten menesztette a Szolnoki Olajbányász, miután a csapat nem jutott be a bajnoki rájátszás elődöntőjébe, immár sorozatban második éve. Az interjúban Potocnik kidomborította, hogy az általa irányított gárda egyszer alapszakaszgyőztesként, kétszer másodikként futott neki a rájátszásnak, s szerinte ez a minőséget mutatja. Más kérdés, hogy ezt csak egyszer, 2021-ben tudták kamatoztatni.

Akkoriban hűvös szelek fújta a Tisza partján. A magyar válogatott játékosok távoztak az egyesülettől, a 2010-es évek elképesztő sikeressége hirtelen távolra került, a piros-feketék az NB I. kirakatcsapatából a rájátszásba jutásért harcoló alakulattá váltak. Különösen rossz passzban volt a csapat novemberben. Kikaptak az újonc Oroszlány otthonában, majd nagyarányú vereséget szenvedtek az ősi rivális Szombathely ellen (81–63). Ezt követően ült Dragan Alekszics helyébe Potocnik, aki az akkor megszűnt szlovén KK Olimpija másodedzői posztja után kapta a szolnoki vezetőedzői széket, és aki korábban dolgozott a Körmend trénereként is.

Rögtön egy Szeged elleni fölényes diadallal mutatkozott be, ezt sorozatban még négy győzelem követett, és végül sikerült is a nyolcba vezérelnie a csapatot.

A 2020-2021-es volt Potocnik első teljes idénye Szolnokon. Ekkorra alakult ki az elkövetkező évek délszláv légiója, a már a Tisza-partiakat erősítő horvát Marjan Cakarun mellé honfitársa, Roko Badzim és a montenegrói Bojan Szubotics érkezett. Ennek, valamint a szlovén tréner híresen kemény fizikai felkészítésének ekkor meg is lett a hozadéka. Az ez idő tájt legerősebb játékoskeretű Falcót megelőzve nyerték az alapszakaszt, és meg sem álltak a döntőig, ahol a papírformának megfelelően a szombathelyiekkel vívtak meg. A szolnoki csapat úgy utazott el a döntő negyedik meccsére, hogy odáig mindenki hozta a hazai mérkőzését, 2–1, így vendégsiker esetén újra Szolnokra kerül a bajnoki serleg. Ettől néhány perc választotta csak el az Olajbányászt. Az együttes végig vezetett, az utolsó negyedre tízpontos előnnyel mentek ki, fél kézzel már fogták a kupát. Ám az utolsó percekben összeomlott a játékuk, a Falco fordított (76–70), az ötödik, döntő mérkőzésen, a Tiszaligetben pedig kérdést sem hagyva nyert a Szombathely.

A következő szezonban már nem volt esély az alapszakaszgyőzelemre, de a második helyet azért hozta a csapat. A középszakasz letudtával pedig jött a negyeddöntő, amelyben a csapat elvérzett a Kecskemét kellemetlen játékával szemben, 1–3. Az előző idény bajnoki harca után ez már komoly csalódás volt a Tisza-parton. Ugyanakkor az együttes megnyerte a Magyar Kupát, némileg feledtetve a bajnoki malőrt.

Ami ahhoz azért nem volt elég, hogy az Olaj vezetése ne szabja át a játékoskeretet a mostani – Potocnik számára utolsó – idényre. A délszlávok helyére amerikai kontingens érkezett, megújult a magyar mag is. Azt viszont még a szezon előtti szurkolói ankéton leszögezte Potocnik: nem változtat játékfilozófiáján, vagyis marad az addigi szervezett csapatjátéknál, kizárva az egyénieskedést. Ez az alapszakaszban még többnyire működött is, hiszen újra a második pozícióból várhatták a playoffot.

Mindenesetre a kupasiker idén már elmaradt, jött viszont helyette a Körmend elleni bajnoki bukta, megint a negyeddöntőben. Ez már a klubvezetésnek is sok volt, és április végén bejelentették, hogy megválnak Potocniktól, helyette ideiglenesen Szarvas Gábor másodedző, és Mándoki Tamás vezénylik le a helyosztós meccseket.

Hogy Gasper Potocnik regnálásából mi marad majd a szolnoki emlékezetben, egyelőre jó nagy kérdőjelnek tűnik. A félresiklott vég nyilvánvalóan rányomja a bélyegét a mostani szurkolói hangulatra, amely az utóbbi hetekben egyértelműen a szlovén vezetőedző eltávolítását sürgette (ehhez elég csak ránézni a hazai kosárlabdával foglalkozó online felületek, vagy az Olajbányász hivatalos oldalának kommentfalára). Tény ugyanakkor, hogy a tréner jobb kondícióban lévő együttest (és klubot) hagyott el, mint amilyenbe érkezett. És azt sem lehet állítani, hogy semmit nem nyert vele a csapat. Emellett érdemes feljegyezni azt is, hogy három és fél, Olajbányásznál töltött idényével Rezák László és Pór Péter után ő ült egyhuzamban a legtöbb ideig a Szolnok vezetőedzői székében, amióta a klub az NB I. tagja.

Potocnik – ma még inkább negatív – megítélését nagyban befolyásolhatja az is: felfelé, vagy lefelé indul-e el a csapat a következő években. Ő maga egyébként az idézett interjúban állította, jó helyzetben van az Olaj, és nincs kétsége afelől, hogy sikeres lesz.

Hogy ez kiderüljön, ahhoz még legalább az idei helyosztókat, és egy bizonyára mozgalmas nyarat várni kell.