2023.04.20. 07:00
„A szívünk még vinne, de elment az idő” – elbúcsúztak a Lehel HC veterán bajnokai
Rendhagyó mérkőzésnek adott otthont a jászberényi jégpálya: búcsúmeccset szerveztek a Lehel HC egykori bajnokainak, veterán klasszisainak, akik a mostani szezonnal letették az ütőt – jelen állás szerint végleg, de erről még a jövő dönt.
Együtt a berényi hokicsalád: a kékmezes Lehel veteránjait búcsúztatták
Fotó: Pesti József
A látvány a szokásos, az alkalom nem az. Az OB III-as Lehel HC – a jászberényi A-csapat – játékosai az OB IV-es B-csapat Warriors ellen mérkőztek a jégen múlt szombaton. Éppen úgy, mint hosszú évekig tették, lévén egymás edzőpartnerei. Ám ez az összecsapás más volt, mint az eddigiek, hiszen több klasszis játékos ezzel a találkozóval búcsúzott az OB III-as csapattól.
Elkezdtük a visszavonulást
– mondta tréfásan Bató András, akinek a neve ismerősen cseng a honi jégkorongozás valamennyi zugában, hiszen ő volt a csapatkapitánya a legendás 1989-1990-es magyar bajnok gárdának. És ő az egyike azoknak, akik – most úgy fest – leteszik az ütőt.
Ismert, a jászberényi jégpálya 1977-es átadásával valódi „jeges őrület” kezdődött a Jászság fővárosában. A Lehel már a következő idényre felnőtt csapatot toborzott, 1985-re OB I-essé váltak, mindez az 1990-es bajnoki címben csúcsosodott. Abból, az FTC-t a döntő negyedik, utolsó mérkőzésén, 4500 néző előtt 6–0-ra eltángáló csapatból többen napjainkig a hazai bajnokságok résztvevői. Vagyis voltak. Bató András mellett Bálint Arthur és Szajka György is visszavonult most szombaton, mindketten ott voltak a jégen anno a Ferencváros ellen. De velük tart Nagy Zoltán, Szerdahelyi Gábor és Tóth Imre is.
A 44. szezonomat fejeztem be, 59 éves leszek augusztusban, és bár a szívünk vinne még tovább, elment az idő
– magyarázta Bató András.
– Meglepett bennünket a Warriors ezzel a búcsúmeccsel. Ugyanúgy volt zsűri, bírók, szpíker, mint a bajnokikon. Elég sok néző eljött, és játszottunk egyet, jó buli volt!
Fotós: Pesti József
Azt persze tévedés lenne gondolni, hogy a „régi nagyok” elszakadnának sportáguktól.
– Az életem a hoki. Ezzel kelek, ezzel fekszem mindennap, természetesen edzésre, tornákra a jövőben is járunk – emelte ki bajnokcsapat kapitánya. Ezt támasztja alá az is, hogy sokan a versenysporttól való visszavonulásuk után is folytatták, előbb az OB II-ben, majd az OB III-ban. Bató például hiába tartotta karban magát heti négyszeri futballal, ha eljött a jéghokiidény, mindig „sorakozott”. Hogy tőlük ki veheti át a stafétát, az már fogósabb kérdés.
– Már a mi utóbbi mérkőzéseinken is azt láttuk, hogy az idősebbek alkotják a magot, a fiatalok nemigen jönnek – mutatott rá Bató András. – Nehéz megtartani az utánpótlást. Magyarországon hat nagy akadémia van, amely felszippantja a vidéki tehetségeket. Pedig örülnénk, ha folytatódna a jászberényi jégkorong története. Jászberény ugyanis olyan jégkorong nélkül, mint Szolnok kosárlabda nélkül.
És ha már jövő, nyitva marad-e az OB III-as együttes kapuja a veteránok felé?
Ki tudja?! Most úgy látom, nélkülünk mennek tovább. De végtére is, az Omegának is négyszer volt búcsúkoncertje...
