„Hihetetlen gólt lőni a Realnak” – A szolnoki Szabari Roland csak 18 éves, de már bevette a királyi gárda hálóját

– Hogy érezte magát a madridi túrán és mit érdemes tudni róla?

– Ez egy hagyomány már itt a Puskás Akadémiánál – kezdte élménybeszámolóját Szabari Roland. – Minden évben a végzősök és az U19-es csapat tagjai elutaznak Madridba, és játszanak egy barátságos meccset a Real Madrid hasonló korú fia­taljaival. Ez évben az én korosztályomon volt a sor, három napot töltöttünk a spanyol fővárosban, egy, a Real edzőközpontjához közeli hotelben szálltunk meg. Március 14-e az utazásról szólt főleg, aznap foglaltuk el a szállásunkat. Másnap a meccsé volt a főszerep, délelőtt csapatmegbeszélésünk volt, ott átvettük a mérkőzés taktikáját, délután pedig jöhetett a találkozó, ahol végül 3–2-re kikaptunk. Március 16-án, csütörtökön volt alkalmunk megnézni Madridot, illetve a Santiago Bernabéuban egy stadiontúrán is részt vettünk. Összességében nagyon jól éreztem magam, és jót tett a csapatnak is, hiszen még jobban összekovácsolt minket ez a túra.

– Milyen tapasztalatai voltak a meccsről? Milyen játékot képvisel a Real Madrid U19-es csapata?

– Remek érzés volt játszani a Real ellen, hiszen a világ egyik legnagyobb klubjáról van szó – tért ki a mérkőzésre Szabari. – Nagyon technikás játékosaik vannak, akik az igazi spanyol focit képviselik, rengeteg passzal és gyors játékkal. Ha össze kellene hasonlítanom a spanyol és a magyar együttesek futballját, akkor azt emelném ki, hogy sokkal gyorsabban járatják a labdát, próbálták mindig a legjobb megoldást meg­találni, emiatt nagyon intenzív összecsapás volt.

– Hogyan emlékszik vissza góljára?

– A jobb szélen vezettünk támadást, majd egy beadást követően a védő röviden fejelte ki a labdát, amelyet én egy átvétel után rögtön a hosszúba lőttem – emlékezett vissza a Real Madrid elleni találatára a 18 éves játékos. – Hihetetlen érzés volt betalálni a királyi gárda ellen, nagyon örültem neki, ugyanakkor az is fontos nekem mindig, hogy a csapat jól szerepeljen, ami szerintem sikerült is. Végig pariban voltunk, az utolsó percben egy szöglet utáni fejessel kaptunk csak ki, de levontuk a tanulságokat és próbáljuk a hazai mezőnyben ezeket érvényesíteni.

– Milyen játékosnak írná le magát?

– Támadó középpályásként játszom, nagyon szeretem ezt a posztot. Itt meg tudom mutatni a kreativitásomat, gólokat lehet szerezni és gólpasszokat tudok adni, de a védekezésből is kiveszem a részem. Ambiciózus játékosnak tartom magam, kitartó vagyok, soha nem adom fel, és minden meccsen az utolsó hármas sípszóig küzdök – ismertette meg magát velünk Szabari Roland.

– Hogyan néz ki egy átlagos nap a Puskás Akadémián, és hogy érzi ott magát?

– Általában reggel hét órakor reggelizünk, utána pedig beülünk az iskolapadba. Tizenegy órától van egy edzésünk, ezt követően ebédelünk. Délután ismét suli, 16 órától van még egy gyakorlásunk, héttől vacsorázunk, utána pedig a pihenésé a főszerep – írta le egy átlagos napját a fiatal tehetség. – Ez a hetedik évem Felcsúton, nagyon jól érzem magam. Az elején nehéz volt beilleszkedni, hiszen 11 éves voltam csak, amikor eljöttem otthonról, azóta viszont nagyon sok barátot szereztem, akikkel ha tehetjük, a szabadidőnket is együtt töltjük.

– Májusban érettségizik, és „kinövi” az akadémiát. Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

– Nem gondolkodom nagyon előre, egyelőre az a célom, hogy a bajnokságban a lehető legjobban szerepeljünk és egyénileg is kihozzam magamból a maximumot – beszélt jelenlegi helyzetéről az ifjú támadó középpályás. – Szeretnék addig is minél többször szerepelni az NB III-as csapatban, és jó játékkal meghálálni a bizalmat.

– Milyen tapasztalatai vannak eddig a felnőttfutballban?

– Télen eltöltöttem egy hetet az NB I.-es csapattal – számolt be Szabari élményeiről. – Megtisztelő érzés volt a „nagyok” közt lenni, rengeteg új dolgot tapasztaltam és tanultam ez idő alatt. A gyakorlásokon és azokon kívül is nagyon rendes volt mindenki, befogadóak voltak és segítőkészek. A téli szünetet követően kerültem fel az NB III-as kerethez, először edzőmeccseken szerepeltem, szerencsére ott sikerült gólokat is szereznem, így azóta már a bajnokságban is kipróbálhattam magam. Az utánpótlásfocihoz képest a felnőttfutballban sokkal gyorsabb a tempó, és fizikailag is sokkal erősebbek az ellenfelek, így ehhez kellet elsősorban hozzászoknom, de úgy gondolom, jó úton járok.

– Hogyan gondol vissza a Szolnok MÁV-nál eltöltött éveire? Szokott hazajárni a városunkba?

– Itt ismerkedtem meg a labdarúgással, kellemes emlékek fűznek a MÁV-hoz – idézi fel gyerekkorát Szabari Roland. – Nagyon szerettem ott játszani, minden nap vártam, hogy mehessek edzésre vagy hétvégén a meccsekre. Rengeteg barátot szereztem itt, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Ha időm engedi, akkor hazajövök Szolnokra és találkozom velük, vagy éppen kimegyünk megnézni a MÁV meccset, ahol most több korábbi csapattársam is játszik.