2022.09.08. 06:55
Kifordult bokával is végigküzdötte magát az akadályokon a szolnoki spartanos hölgy
Tizedszer rendeztek Spartan versenyt a szlovákiai Vehécen a nyár végén. A Spartan Training Group Szolnok tagjai közül többen is rajthoz álltak. Vezetőjük, Hajdú Zsolt alig több mint 10 óra alatt abszolválta az akadályokkal teletűzdelt ultra, azaz 52 kilométeres futamot. A hölgyek közül Bóta Renáta és dr. Zakar-Somogyi Adrienn is a dobogó közelébe került a nemzetközi megméretésen, ráadásul utóbbi közel húsz kilométert kifordult bokával teljesített.
Beküldött fotó
A Spartan Training Group Szolnok tagjai heti kétszer közösen edzenek és készülnek a soron következő próbatételre.
– Versenyről versenyre egyre jobb eredményeket érünk el, ez köszönhető a közös munkának, az egyén szorgalmának, illetve a versenyeken megszerzett rutinnak – mondta Hajdú Zsolt, a csapat vezetője.
– Természetesen az akadályok közel azonosak, de mindig más sorrendben jönnek. Az időjárás és a terepviszonyok is mások. Egy hegyi versenyre nem igazán tudunk felkészülni Szolnokon, ezért közös terepfutásokat szervezünk a hegyekbe – emelte ki a felkészülésről.
A közép-európai régió tizedik jubileumi versenyét a napokban Vehécen tartották. A szombati ultra távot Hajdú Zsolt 10 óra 12 perc alatt teljesítette. Az 52 kilométert 2300 méter szintemelkedés és 62 akadály nehezítette. Az úgynevezett beast távot – mely legalább 21 kilométer és minimum 30 akadályt tartalmaz – Bóta Renáta és dr. Zakar-Somogyi Adrienn küzdötte végig, korosztályukban egyaránt negyedikek lettek a 28 országot képviselő versenyzők sorában.
Olyan akadályokkal is találkoztunk, melyek Magyarországon még nem voltak
– mondta Bóta Renáta, aki felkészülése során hosszabb távokat futott, gátra fel- és lefutással erősített.
Dr. Zakar-Somogyi Adrienn is erőn felül teljesített, a táv elején ugyanis egy kőre lépett, kifordult a bokája.
– Egy sajnálatos malőr játszott közre abban, hogy nem állhattam dobogóra. Az első ellenőrzőpontnál nagy reccsenéssel aláfordult a bokám, és a földre estem. Nagyon megijedtem, hogy fel kell adnom a versenyt, de felálltam. Megpróbáltam, hogy tudom-e terhelni, és mivel ment, így továbbindultam.
Sérült lábbal futottam végig az akkor még előttem álló majdnem húsz kilométert.
– Eljátszottam a gondolattal, hogy ha nem sérülten megyek, akkor lehet, hogy összejött volna a bronzérem is. De ez nyilván csak spekuláció, viszont az nem, hogy látom, speciálisabb rákészüléssel reális esélyem lehet a jövőben a dobogóra – utalt a terveire.
Hozzátette: a sérülés a koncentrációjára is kihatott, olyan akadályoknál hibázott, melyeket máskor könnyedén teljesített. És bár Adrienn alig két éve kezdett edzeni a versenyekre, időeredményén jól látható a fejlődése.
– Alapvetően nem szoktam külön készülni a versenyekre, mert a rúdfitnesz- és légtornaedzéseim jó alapokat adnak. Maximum a futást erőltetem jobban a versenyszezonban. Illetve még teljesen újoncként Kecskemétre jártam egy-egy hétvégén akadálypályára gyakorolni, hogy elsajátítsam a helyes kivitelezést – mesélte.
Adrienn célja, hogy legközelebb dobogóra állhasson, illetve hogy példáján keresztül mások is kedvet kapjanak akár a Spartan kihívásaihoz, akár egyéb más sportokhoz.
