Ismét versenyekre jár a világbajnok csocsójátékos, Koncz Petra

Másfél évvel ezelőtt költözött vissza Szolnokra Koncz Petra, miután hosszabb időt töltött Szegeden és Budapesten. Az első dolga az volt, hogy kitalálja, mit lehetne kezdeni a csocsóval a megyeszékhelyen, mivel innen indult a sportkarrierje.

– Azt látom, hogy a fiatalok nem tudják, mivel töltsék a szabadidejüket, és rengeteget nyomkodják a mobiljukat vagy ülnek a számítógép előtt – mesélt tapasztalatairól Petra, aki jelenleg angoltanárként dolgozik.

– Szeretném, ha több olyan hely lenne a városban, mint például az Új Nemzedék Központ vagy a Talifish Teaház, ahol lehet pingpongozni, csocsózni, társasjátékozni vagy dartsozni. Fontos ugyanis, hogy a fiatalok találjanak maguknak valami elfoglaltságot, amiben fejlődhetnek is.

– Szerintem minél több lehetőséget kellene kínálni a gyerekeknek, nekik pedig minél több mindent ki kellene próbálniuk, hogy megtudják, mi az, ami érdekli őket, és aztán lehet, hogy még jók is lesznek benne. Ha valaki valamiben bajnok, az fantasztikus érzés, és ha küzd, hogy még jobb eredményeket érjen el, máris van valami célja.

– Ezért is örültem a rendőrség megkeresésének, hiszen az ő programjuk is arról szól, hogy a fiatalok az alkohol- és a drogfogyasztás helyett valami mással töltsék a szabadidejüket. Az én terveim azonban ennél is komolyabbak, szeretném, ha minden középiskolában lenne csocsóasztal, hogy tarthassanak edzéseket, és rendezhessenek versenyeket.

–Természetesen rendszeresen ellátogatnék hozzájuk, hogy tanítsam őket, és később városi bajnokságot is rendezhetnénk a szolnokiaknak, majd nyithatnánk a megyei és az országos szint felé is.

Újra versenyez

Petra sok sportágat kipróbált, többet versenyszerűen is űzött, főként pingpongban, kézilabdában, atlétikában, lövészetben és kick-boxban jeleskedett. Tizenhat éves korában csocsózott először egy szolnoki klubban a barátaival, utána minden hétvégén ezzel múlatták az időt.

Amikor pedig Szegedre költözött az egyetemi tanulmányai miatt, akkor is az volt a legelső dolga, hogy csocsóasztalt keressen, amelyet a szemközti kollégiumban meg is talált.

– Ott is hamar kialakult egy társaság, aztán 2003-ban azzal álltak elő a srácok, hogy lesz Budapesten egy országos bajnokság, és játszanom kellene Dombi Pankával. Erősködtek, hogy ő nagyon jó kapus, én nagyon jó csatár vagyok, szóval jók leszünk együtt.

– Mondtam, hogy én benne vagyok, és ugyanezt eljátszották Pankával is. Akkor már három éve mozogtunk egy társaságban, de valahogy mindig úgy alakult, hogy soha nem játszottunk egymással vagy egymás ellen, így a bajnokságon kerültünk össze először. Nagyon összepasszoltunk, és imádtunk együtt játszani.

– Az országos bajnokság után pedig folyamatos résztvevői voltunk a külföldi versenyeknek. 2006-ig versenyeztünk együtt, utána egyedül jártam a világot, és továbbra is minden versenyen benne voltam a top háromban – emlékezett vissza a csocsóbajnok.

A sikerek mögött azonban komoly munka van, hiszen Petra az első, 2003-as versenye előtt hat évig játszott napi hat-nyolc órát, és folyamatosan gyakorolt. Az első világbajnoki győzelemre pedig hét évet kellett várnia, 2010-ig, utána viszont megnyerte a következő vb-ket. Így lett ötszörös világbajnok és címvédő.

Petra öt évre abbahagyta a csocsózást, és nem is igazán játszott ez idő alatt, idén kezdett el újra versenyeken részt venni. A magyar bajnokságon második lett mostani partnerével, Németh Edinával, a prágai nemzetközi versenyen a harmadik és a negyedik helyen végzett, múlt hónapban pedig az országos bajnokságon megnyerte a vegyes párost Virág Antallal. Petra célja, hogy női egyéniben és párosban is újra bajnoki címet szerezzen.

Minden országban más

A külföldi versenyek azért is izgalmasak, mert minden országban különbözőek a csocsóasztalok.

– Ez abból adódik, hogy például eltér a bábuk mérete, a láb kivitelezése, a labda és a bábu anyaga, a pálya felszíne és a rúd kialakítása. Ez utóbbi lehet üreges vagy tömör, így más a súlya. Így egyes asztalokon jól fut a felszínen a labda, míg máshol tapad, és nem tudsz gyorsan passzolgatni – magyarázta Petra.

– A francia asztal, a Bonzini tér el a legjobban a többitől, hiszen a bábu lábában van a súly, így ha felemeled vízszintesen, nem marad úgy. Ez egyéni versenyben okoz egy kis nehézséget, mert ha hátul van a labda, fel szoktuk emelni az első kettőt, hogy szabad legyen az út.

– A legnehezebben azonban az amerikai Tornádón lehet játszani, mert nagyobb erőt kell kifejteni ahhoz, hogy gyorsabban és pontosan passzolj és lőj. Az amerikai a legmasszívabb és legtechnikásabb asztal, így ez a kedvencem, nekem is ilyenem van otthon – árulta el Petra.

A versenyeken vannak olyan kategóriák, ahol maga a játék is más. Van például a kapusharc, amikor a középső bábukat felkötözik és a két hátsó küzd egymással, a csatárlövésnél pedig csak a kapus és a csatár játszik, de az is izgalmas, amikor két labda van a pályán.

Az asztali foci közösséget épít

Petra szerint a csocsó azért is jó, mert bárki játszhatja, nem kell hozzá atletikusnak lenni, mint más sportok esetén. Minden típusú, alkatú és korú embert szenvedélyes játékossá tud tenni. A csocsó egy agyjáték, és a kezedre vagy hagyatkozva, a lényeg azonban az, hogy mennyit gyakorolsz.

– Fontos, hogy megtanuld a labdatartást, begyakorolj egy-egy lövést, egy-egy passzot, és amikor ezek a mozdulatok megvannak, élesben kell kipróbálnod magad – hangsúlyozta Petra.

– Játék közben ugyanis olvasod az ellenfél játékát, és ő is olvassa a tiédet. Minden ember máshogy lő, ezért mindig újabbnál újabb támadást és védekezést kell kreálnod, hogy becsapd az ellenfeled. Ez egy nagyon összetett játék, ami már pont emiatt nem is játék, hanem sport.

– A csocsó teljes koncentrációt igényel, ha valami eltereli a figyelmedet és egy pillanatra félrenézel, már gólt kaptál. Éppen ezért ez a sport teljesen kikapcsol, kiszakít a valóságból, a rohanó világból. Ráadásul könnyen összehozza az embereket, és közösséget épít. Amikor például Ausztriában tanultam egy ösztöndíjnak köszönhetően, és senkit nem ismertem, akkor is a csocsó által szereztem barátokat.