2018.09.14. 11:56
Negyvenhét évesen most saját fiával játszhat együtt a veterán kapus
Boldogan emlékszik vissza azokra az időkre, mikor a Szolnoki MÁV kapusaként borsot tört az akkor éppen a másodosztályban szereplő Ferencváros orra alá, amivel nem csak a szakma elismerését vívta ki – a Nemzeti Sport többször is kilences osztályzatot adott neki –, de a szurkolók szívébe is hamar belopta magát.
Apa és fia a futballpályán is remekül megértik egymást.
Fotó: Fehér János
Rézsó Péterről van szó, aki múlt szombaton újabb mérföldkőhöz érkezett, közel a negyvennyolchoz megadatott neki az, ami csak nagyon keveseknek: ugyanazon csapatban léphetett pályára huszonkét esztendős fiával, Péterrel, aki már jó ideje alapembernek számít a megye I.-es Újszászban.
– Először nagyon furcsa volt, majd a meccs előrehaladtával egyre jobban kezdtem élvezni a helyzetet – mesélte az élvonalat is megjárt hálóőr.
– Soha nem gondoltam volna, hogy még ennyi idősen is a pályán leszek, főleg, ha azt vesszük, hogy párhuzamosan vagyok kapusedző a Jászberényi FC felnőttcsapatánál és a Szolnoki MÁV FC utánpótlásánál, emellett pedig, ha időm engedi, átjárok Újszászra, és próbálok segíteni a fiúknak.
– A nyáron már komolyan fontolgattam a visszavonulást, de amikor felmerült annak a lehetősége, hogy a fiammal együtt játszhatok, akkor feltettem magamnak a kérdést, itt a soha vissza nem térő alkalom, éppen most hagynám abba?
A közös szereplés ennél jobban aligha sülhetett volna el, hiszen a bajnokság toronymagas esélyesének számító Tiszafüreddel játszottak gól nélküli döntetlent, ráadásul a nézők a frissen elkészült lelátóról buzdíthatták kedvenceiket.
– Mindenki kért, hogy játsszak a Füred-meccsen, mert az én rutinom jelentheti azt a fajta pluszt, ami segíthet a listavezető legyőzésében – folytatta Rézsó.
– Végül a három pont helyett csak egyet szereztünk, de így is nagyon örültem az eredménynek, mert két bravúrvédéssel tudtam hozzájárulni a közöshöz – mindkétszer Montvai Tiborral néztem farkasszemet.
– Ritka dolog, hogy apa-fia egyazon csapatban futballozzon, de pontosan ettől is szép a megyei futball, mert itt bármi megtörténhet – vette át a szót ifjabb Rézsó Péter.
Fotó: Fehér János
– Különleges érzés volt, és remélem, meg tudjuk ismételni még egy párszor. Emlékszem, kiskoromban apa megpróbált beállítani a kapuba, igaz, sokat tanulhattam volna tőle, de sosem élveztem igazán, mert gólokat mindig is jobban szerettem lőni, mint kapni.
– Így végül támadó lett belőlem, de még szerencse, mert különben sosem élhettünk volna át hasonlót.
