2018.06.29. 12:41
László Endre tarolt az Eb-n
A napokban rendezték meg a Steel Challenge Európa-bajnokságot, aminek a jellegzetessége, hogy a versenyzők fém célokra lőnek. Szenzációs szolnoki sikerek születtek a MÁV LK sportlövője, László Endre révén, aki összességében három egyéni aranyérmet szerzett.
László Endre büszke lehet, hiszen továbbra is a kontinens legjobbjai közé tartozik
Fotó: Fodor Orsolya
– Hogyan zajlott az idei Európa-bajnokság?
– A hollandiai Eb-n hat versenyszámot rendeztek meg, ezek közül kettőben indultam: kis kaliberű pisztoly nyílt irányzékkal és a szintén kis kaliberű pisztoly „open” irányzékkal – kezdte beszámolóját László Endre. – A kettő között az a különbség, hogy az open kategóriában tuningolt, azaz módosított, irányzékkal rendelkező fegyverrel versenyzünk, míg a másikban nem használhatunk semmiféle segédeszközt.
– A nyílt számban korábban már négy alkalommal is diadalmaskodtam az Eb-n, és ezúttal is összejött a címvédés. Az viszont kellemes meglepetés volt számomra is, hogy az openben aranyérmet szereztem, hiszen ezt még sohasem nyertem meg, és azért is volt különösen nehéz dolgom, mert a riválisokkal ellentétben én ugyanazt az úgynevezett „nyers” pisztolyt használom, amit a nyíltban is. 55,07 másodperces idővel nyertem meg a viadalt, kevesebb, mint fél szekundummal megelőzve a második helyezettet. Ez a két elsőség azt eredményezte, hogy abszolút győztes lettem a kiskaliberű összevontban, csapatban pedig ezüstérmesek lettünk.
– Ezek után hová lehet még előrelépni?
– Minden évben az Egyesült Államokban rendezik meg a világbajnokságot, az idei éppen az Eb miatt nem fért bele a programomba, de jövőre szeretnék részt venni a csúcseseményen, ami persze anyagi kérdés is. Figyelve az ottani időket, az éremszerzésre mindenképpen lenne esélyem, és azt is fontos hozzátennem, hogy az Eb-k is nyílt versenyek, tehát ezúttal is voltak erős brazil, dél-afrikai és amerikai ellenfelek. Időeredményt tekintve pedig 50 másodperc alá szeretném vinni a rekordomat. Heti három éles lövészettel készülök a viadalokra, ami 200–250 lövést jelent naponta, ezenkívül vannak még szárazedzések is, ahol főként a céláthelyezést gyakorlom a szolnoki MÁV-lőtéren, két csapattársammal. Hazai versenyeket is rendeznek szép számmal, így mindig van olyan esemény, amire lehet készülni.
– Lát-e esélyt arra, hogy a Steel Challenge is olimpiai versenyszámmá növi ki magát?
– Ez legfőképpen lobbi kérdése. 1981 óta rendeznek Steel Challenge versenyeket, az utóbbi tíz évben ugrásszerűen nőtt a népszerűsége, nem véletlen, hogy az idei Eb-n tizenhét országból 292 lövő vett részt. Az olimpiai versenyszámoknál ez sokkal látványosabb, hiszen gyorsabb és remekül hallható, ahogyan csengenek a fémek, amikor találat éri őket, ezáltal azonnal érzékelhető, hogy sikeres volt-e a kísérlet vagy sem. Minden versenyen van egy olyan pálya is, ahol mozogniuk kell a lövőknek, hiszen két lövést követően át kell menni egy másik kijelölt helyre, onnan kell folytatni a sorozatot.
Százötven lövés, hat pálya
Steel Challenge a lövészetnek az a szakága, amelyben fém célokra lőnek a versenyzők. Négy-öt méter széles és 7–35 méter hosszú pályán kell a lövéseket leadni többfajta célra, hiszen vannak 25–30 cm átmérőjű korongok, viszont előfordul, hogy téglalapokra kell célozni. A hagyományos olimpiai versenyszámokkal ellentétben a Steel Challenge-nél a pontosság mellett legalább annyira fontos a gyorsaság is. Összesen százötven lövést kell indítani egy versenyen, hat különböző pályán. Ha valaki egy célt kihagy, akkor három másodperces büntetést kap, ami rengeteg, hiszen sokszor csak századmásodpercek döntenek helyezésekről. Céltévesztés esetén megpróbálhatja újra, de az idején ez látszódni fog a végelszámolásnál, ugyanakkor jobban jár, mintha kihagyná.