2 órája
Közgyűjtemény-alapítás Szolnokon: múzeum és könyvtár közös gyökere
November 11-én koszorúzással és két rövid, ám de igen tartalmas előadással köszöntötte fel magát két kulturális intézmény a vármegyeszékhelyen. Szolnokon a Verseghy könyvtár és a Damjanich múzeum története egy tőről fakad, magjukat pontosan kilencven évvel ezelőtt ültették el. 1934: közgyűjtemény-alapítás Szolnokon.
Múzeum és könyvtár. Az ötvenéves jubileumi ünnepségen, 1984-ben Kaposvári Gyula múzeumigazgató emlékbeszédében „Kétágú sípként” utalt a két rokonintézmény egy tőről fakadó történelmére. Azóta is eltelt negyven év. A mostani, kilenc évtizedes történelmi áttekintésben a könyvtár és múzeum külön-külön is segítségünkre szolgált. 1934-ben létrejött a közgyűjtemény-alapítás Szolnokon.
Forrás: Damjanich János Múzeum (kép készült: 1928.)
„Múzeum és könyvtár. Semmi egyéb. Feladatnak ez is elég nagy, és ha szakértelem, pénz van hozzá: a leghálásabb. A közművelődés előmozdításának legerősebb tényezője. Létesítéséhez pedig azonnal hozzá kell fognunk. Mert periculum in mora! – késlekedésben a veszély!”
– bontott zászlót eképp, és írta fel a lobogóra a jelmondatot Hild Viktor (Kecskemét, 1855. november 28. – Szolnok, 1929. április 14.) muzeológus, régész, történész és hírlapíró a Független Lap című helyi újságban az 1910-es évek elején. Javaslata nyitott fülekre talált, a város módos polgársága csatlakozott a kezdeményezéshez, de…
...a nagyszabású tervek valóra váltását természetesen az első világháború meghiúsította. A Tanácsköztársaság, a vörös- és fehér terror, valamint a románok elvonultával, az 1920-as évek közepén a múzeum és könyvtár alapításának gondolata újból előtérbe került.
Hild Viktor érem- és könyvadománya, valamint Kautz Károly helyi cipészmester ezerkötetes hagyatéka (1925.) alapozta meg 1933-ban a Szolnoki Könyvtár és Múzeumegyesület megalakulását.
Hild buzgósága és a két nagyobb tárgyi adományból fakadó nemes cselekedet további támogatókra talált, ezen felbuzdulva Zombory Lajos építész és festőművész tervet készített egy kultúrpalota megépítésére.
A létesítendő intézmény ügyét az első világháborút követően Szolnokra kerülő tanár, dr. Balogh Béla (Kassa, 1890. január 3. – Debrecen, 1947. december 3.) karolta fel, aki a szolnoki állami főgimnáziumban (ma Verseghy Ferenc Gimnázium) kapott állást.
„Rájöttem, hogy ez a város hagyományok nélkül való, mert nincs olyan intézménye, amelynek hivatása a hagyományok gyűjtése, megőrzése, ápolása és megismertetése, vagyis ennek a városnak nincs nyilvános könyvtára, ahol a város tanulni vágyó művelt rétege és ifjúsága, általában polgársága kielégíthesse érdeklődését. Tanári és egészen más irányú szakmai elfoglaltságom nem engedték meg, hogy munkásságomat teljesen Szolnok és a vármegye történelmének és archeológiájának szentelhessem, mégis úgy éreztem, hogy a múzeum – vagy legalábbis múzeumi gyűjtőhely – és közkönyvtár létesítéséért dolgoznom kell!”
– írta visszaemlékezésében.
Hild, Kautz és Balogh érdeme a közgyűjtemény-alapítás Szolnokon
Sokévi várakozás és szervezőmunka után állhatatossága célt ért: társadalmi összefogással 1933. május 2-án megalakult a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület. A civil szervezet 1934. november 11-én nyilvános díszközgyűlést tartott, s ekkor nyitotta meg kapuit a közönség előtt Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye az Apponyi Albert (ma Táncsics Mihály) utcai bérház alagsorában.
Balogh Béla megnyitón elhangzott szavai hűen tükrözik hitvallását a művelődés fontosságáról: „Legyen ez a kis könyvtár erős vára és jól megépített sánca a magyar nyelv és irodalom szépségének és értékeinek, meleg, barátságos otthona mindazoknak, akik a nyomtatott betű ólomkatonáinak művésziesen szervezett sorain keresztül saját maguk lelki igényeit és szellemi kedvtelését kívánják kielégíteni”.
Forrás: Damjanich János Múzeum
Dr. Balogh Béla 1941-ben Debrecenbe költözött, és bár a múzeumi gyűjtőhellyel nem szakadt meg a kapcsolata, természetszerűleg nem tudott a korábbiaknak megfelelő időt szánni rá. Állandó alkalmazottja az intézménynek nem volt, ennek következtében a világháború során komoly veszteségeket szenvedett. Ezzel le is zárult Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye történetének első szakasza.
Az újrakezdés a második világháború utánra maradt. Először Kiss Gábor árvaszéki ülnök próbált rendet teremteni, majd Kaposvári Gyula későbbi igazgató, Balogh Béla tanítványa vette át a rendezés munkálatait, aki szervezője, első muzeológusa és közel harminc évig igazgatója volt az intézménynek. 1948-ban megnyílt a helyreállított könyvtár, 1949. március 5-én a Szolnoki csata című kiállítással a múzeum is megkezdte működését a városházán kialakított helyiségben. Ekkor indult el Szolnok város múzeumi gyűjtőhelye a valódi múzeummá teljesedés útján.
Az intézmény 1952 végén vette használatba a jelenlegi, Kossuth tér 4. szám alatti műemlék épület egy részét. Ugyanebben az évben vette fel Damjanich János honvédtábornok nevét is. 1952 után a megyei múzeum kapta meg a Kossuth téri épületet, később az 1954. április 2-től Verseghy Ferenc nevét viselő
- megyei könyvtár,
- a TIT,
- a Szegedi Tanárképző Főiskola Szolnoki Tagozatának Kollégiuma
- és a Pedagógus Klub
is osztozott az ingatlanon.
Az 1990-es években a Verseghy könyvtár új helyre, a jelenlegi épületébe költözött.
Szolnokon a Damjanich múzeum és a Verseghy könyvtár ma már egymás közelében „él”. Nem csupán kilencven éves, kollektív múltjuk van, de az elmúlt évtizedekben számos közös programmal hirdetik a helyi és az egyetemes kultúra létjogosultságát.
Erről emlékezett meg a két közintézmény november 11-én...
