2024.07.22. 11:30
Július végéig látogatható a kunhegyesi festőkiválóság, Gy. Molnár István kiállítása
Gy. Molnár István ott halt meg, ahol leginkább elemében volt: saját műtermében. A kunhegyesi festőművész, grafikus munkáinak válogatásából nyílt kiállítás szülővárosában.
Gy. Molnár Istvánt több település is „magának akarja”. Például Szentendre, amely város művésztelepén 1970-től 2010-es haláláig alkotott. De ugyanígy magáénak mondhatja Kunhegyes is, ahol 1933-ban megszületett, ahol felcseperedett, és amelynek táját, motívumait élete végéig megjelenítette a vásznon.
Fotó: Nagy Balázs
Sokoldalú művész volt Gy. Molnár István
A hajdani művész a kisújszállási gimnáziumi évek után vette az irányt a fővárosnak, és a Képzőművészeti Főiskolát elvégzése után grafikákat készített. Majd egy éles váltással a plein air festészet felé fordult.
Beskatulyázni viszont lehetetlen volna. Korabeli, társadalmi kérdéseket feszegető rézkarcai után foglalkozott absztrakt festészettel, impresszionizmussal, készültek rikító színű és visszafogott munkái, témaválasztása pedig az elvont figuráktól a portrékon, csendéleten át a tájképekig terjedt. 72 évesen, saját műtermében hunyt el, életműve pedig időkapszulaként várta a felnyitást, mivel – mint Aknai Katalin írta róla – nem írt naplót, keveset beszélt, kevés cikk, interjú készült vele.
Nos, ebből a kapszulából készült válogatás a kunhegyesi Városi Művelődési Központban, amely kiállítás július végéig látogatható.
– Gy. Molnár István nagyon kötődött Kunhegyeshez, a Kunsághoz, később is visszajárt, kutatta a környéket, festette a szélmalmot, megjelenítette a térség motívumait – mondta el hírportálunknak a művház intézményvezetője. Mint Szentpéteriné Lévai Máriától megtudtuk, Gy. Molnár István családja 2019-ben adományozott egy jelentős gyűjteményt a művelődési háznak, a mostani kiállítás darabjait azokból a művekből válogatták össze. A kiállítás apropóját pedig a művház fennállásának idén hatvanadik évfordulója adta.
A tárlat egyébként kifejezi azt a változatosságot, amely Gy. Molnár munkásságában általában is fellelhető volt. Nonfiguratív kompozíciók, klasszikus csendéletek, arcok, tájak jelennek meg. És persze a népi motívumok: az alföldi táj és ember, a gyerekkorban látott hímzésminták, a pásztorélet, a kunkék árnyalat. Mondhatnánk: sok-sok minden, ami kunhegyesi.
