„Kincskiállítással” gazdagították a kortárs szolnoki „vármúzeumot”

A napokban megnyitotta kapuit a szolnoki vár, azaz a mai településen a török korban a Tisza és a Zagyva torkolatában felépített középkori palánkvár modern építményváltozata. A szolnoki végvár a török korban országos jelentőségű volt, mára azonban a felszínen teljesen eltűnt. Európai uniós fejlesztésnek köszönhetően Szolnokon az egykori erőd újra láthatóvá vált: építészeti, művészeti és virtuális eszközökkel elevenedik meg a látogatók számára.

Megépült a „Szolnok VÁR! – Várkapu látogatóközpont”, megjelenésében az itt álló végvár kaputornyára emlékeztetve. A fogadóépületben a vár történetét felelevenítő kiállítást lehet megtekinteni interaktív elemek kíséretében, míg a felújítását követően rendezvénytérként és kiállítóhelyként új funkciót kap az 1905-ben épült „Művésztorony”. A Zagyva-gáton „Bástya-sétány” elnevezéssel egy sétautat alakítottak ki. A sétány mellvédje a vár egykori palánkfalát imitáló formában épül meg. A vár föld alatt nyugvó, az idők folyamán elpusztult, épített öröksége virtuális rekonstrukciók, azaz a „Múltjelek” formájában látható.

Az árok Árpád-kori rétegében egy pontkörökkel díszített, bronz ló figurára bukkantak, fején madárral, amely egy két részből álló lakat testének egyik fele volt. A mongol invázióhoz (1241) kapcsolható tárgy legjobb analógiái az Arany Horda területéről ismertek. A korszakra jellemző kerámiatöredékek mellett továbbá feltártak egy csaknem teljes épségben megőrződött bőrcipőt is.

A sáncárok legalsó szintjéből a középső bronzkori Vatya-kultúra kései időszakának cseréptöredékei kerültek elő, ami azt bizonyítja, hogy Szolnok ispáni várának előzményei egészen Kr. e. 1500-ig vezethetőek vissza. A bronzkori kultúra településének és temetőjének maradványait ugyancsak megtalálták.

A 16. század közepén épített kaszárnya maradványainak feltárása közben számos ágyúgolyó került elő, melyek a fentebb említett ereklyékkel együtt ugyancsak a „vármúzeum” kincskiállítását gazdagítják.