Nemzetbiztonsági kockázat volt a szolnoki ejtőernyős világbajnokság – videóval

– Szilárdan hisszük, hogy a XII. Ejtőernyős Világbajnokság hasznosan szolgálja egymás jobb megismerését, kölcsönös megbecsülését, ezen keresztül a népek közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a nagyszerű nemzetközi sportvetélkedés méltóképpen szolgálja e jelszavában megfogalmazott célt: „Sporttal a békéért!” – köszöntötte eképp a XII. Ejtőernyős Világbajnokság résztvevőit Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, a vb fővédnöke 1974. július 28-án 10 órakor kezdődő megnyitó ünnepségen a szolnoki Kilián repülőtéren felállított dísztribünről.

Majd így folytatta:

A laktanyába költözött az ejtőernyős világbajnokság

E megnyitó-beszédnek az előzménye az volt, hogy a Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) a hetvenes évek elején meghozott határozatában Magyarországnak, pontosabban a Magyar Népköztársaságnak adta a XII. Ejtőernyős Világbajnokság rendezési jogát. A vébé 1974. július 25. és augusztus 12. között zajlott Szolnokon. A versenyek lebonyolítási helyszínének eredetileg a helyi MHSZ-repülőteret, azaz a mai Felső-szandai sportrepülőteret jelölték ki, ám a Tisza magas vízállása, illetve a szőke folyó által fenyegető árvízveszély miatt a vízzel elárasztott „polgári” reptérről a szolnoki Kilián úti laktanyába, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola katonai repülőterére volt muszáj beköltöztetni az égbekiáltó világeseményt.

A hidegháború kellős közepén tehát a béketábor elvtársi sportolói mellett a nyugati, „ellenséges” csapatokat is kénytelenek voltak beengedni a szovjetbarát stratégiai objektumba. Gondolhatják, milyen óvintézkedések, kémelhárító előkészületek zajlottak, mennyi, de mennyi magyar katonafőtisztnek volt álmatlan, kialvatlan éjszakája legalább három hétig…

Az 1974-es év azzal az ambivalens eseménnyel indult, hogy a magyar aviatika úttörője, a hazai „Madárember”, Kvasz András 90 évesen örökre az égi mezőkre költözött. Viszont a munka ünnepének napján, május elsején megnyitotta kapuit a Tisza-parti Szentháromság templom kertjéből kiszakított Szabadtéri Színpad (avatás: 1956. május 14.) kibővítésével Ifjúsági Parkká (1974. május 1.) átalakított nyitott rendezvénytér. Mily’ ambivalens az is, hogy az Ifjúsági Park a legelső szabadtéri rendezvényét az eső miatt a belvárosi Ságvári Endre Megyei Művelődési Központban rendezték meg, a korabeli Néplap tudósítása szerint: „...mintegy kétszáz fiatal előtt. Közreműködött a megyei művelődési központ gyermek táncegyüttese, felléptek a Május 1. Ruhagyár munkáslányai, akik divatbemutatót tartottak. Ezután 22 óráig három helyi zenekar és a budapesti Mini-együttes szórakoztatta a fiatalokat…”.

Nem sokkal később már beváltotta a hozzá fűzött reményeket az Ifjúsági Park: július 20-án a Happening, 21-én a Gól, 23-án a Fantom zenekar, 24-én a „szolnoki születésű” Bergendy együttes szórakoztatta a fiatalokat, majd az ejtőernyős világbajnokság 28-i megnyitója előtti napon – amikor az Egyesült Államok sportképviselete már Szolnokon „állomásozott” –, 27-én este a mezítlábas amerikai dzsesszorgonista, Rhoda Scott adott koncertet. Ez a könnyűzenei meghívás is jelzésértékű volt az „imperialista-kapitalista” világ felé, miszerint lám-lám, a vasfüggöny mögött nyitott és szabad a világ: amerikai zenész a szolnoki belvárosban, amcsi ejtőernyősök a Magyar Néphadsereg szolnoki bázisán…

Jubileumra készült Szolnok, de melyikre is?

Kukri Béla, a Szolnok Városi Tanács elnöke a a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja, az 1 forintba kerülő Szolnok Megyei Néplap 1974. július 21-i négyoldalas különszámában „A jubiláló város köszönti a világbajnokságot” címmel megjelent írásában a korszellem elvárásainak megfelelően „mosta össze” a város jubileumát. A garamszentbenedeki apátság és bencés kolostor alapítólevelét – melyet 1075-re datálnak és I. Géza király uralkodása idején született, viszont eredetije nincsen meg, csupán másolatai vannak – a tanácselnök természetszerűleg nem említhette a „klerikális reakció” bűnbeesése miatt. Ellenben többször felemlegette az ország szovjet vörös hadsereg általi 1945. április 4-i, illetve Szolnok 1944. november 4-i felszabadítását. Az akkor még „kis Moszkvának” gúnyolt város tehát egyrészt – meg nem nevezett módon – 900, másrészt 30 éves jubileumát ünnepelve várta a világ ejtőernyőseit 1974 nyarának közepén.

„Meglátják, tisztességgel helytállunk!” címmel a Néplap különszámában bemutatták a Furkó Kálmán és Hüse Károly által felkészített magyar női és a férfi válogatott tagjait is, akik csapat-célbaugrásban indultak. Nők: Pintérné Boros Erzsébet (csapatkapitány), Százi Rita, Róth Mária, Szatmári Irén, Czenki Ildikó. Férfiak: Kovács József (csk), Mészárovics György, Janovics Ferenc, Varga József, Nagy Endre, Ecsédi András. A szolnoki világbajnokságon öt kontinens harminckét országának közel hatszáz, sportolókból és kísérőkből álló különítménye vett részt. A nemzetbiztonsági kockázatot a NATO tagállam USA, Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), Franciaország, Nagy Britannia, Olaszország csapatai – melyek tagjai, csakúgy mint a szocialista országokéi, többségük hivatásos katonák voltak – jelentették. A vb-t két műfajban, stílus- és célbaugrásban bonyolították le, egyéni, csapat és összetett kategóriákban. A szovjet versenyzők női és férfi szakágban egyaránt taroltak, de jól szerepeltek a baráti NDK, lengyel és csehszlovák ejtőernyősök, míg a nyugatiak közül a franciák és az osztrákok emelkedtek ki. A magyar csapatok közül

• a sokáig a bronzéremért versengő férfiak végül negyedikek lettek;
• az újoncokból álló hölgyeink viszont jócskán lemaradtak a dobogóról.

Az augusztus 11-én rendezett záróünnepségét kis híján elmosta egy jókora nyári zivatar. A háromhetes világeseményt így is több száz ezren követték figyelemmel a földről.

A fővédnök köszönete az üzemek dolgozóinak

„Hazánk közvéleménye, ifjúságunk mindvégig érdeklődést tanúsított a világbajnokság versengései iránt. A Jászság és Nagykunság dolgozói, Szolnok város lakói őszinte rokonszenve, segítőkészsége kísérte a nemzetközi ejtőernyős sport jelenlévő kiváló képviselőinek vetélkedését. Köszönetemet fejezem ki a bajnokság megrendezésében résztvevőknek, a versenyekhez szükséges sokrétű feltételeket megteremtő és biztosító technikai személyzetnek, a vendéglátóknak, Szolnok megye és város vezetőinek, lakosságának, a különböző intézmények ipari és mezőgazdasági üzemek dolgozóinak az ejtőernyős sport nagyszabású seregszemle minden közreműködőjének!” – zárta be ötven évvel ezelőtt a szolnoki ejtőernyős világbajnokságot Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, a vb fővédnöke.

És vajon milyen lesz ötven évvel később, 2024. július 2. és 13. között ugyancsak Szolnokon zajló, a Felső-szandai sportrepülőtérre tervezett 46. Katonai Ejtőernyős Világbajnokság?