2024.04.05. 06:55
Szedett-vedett társulat a Szigligetiben: bukásra ítélt darab kacagtat a szolnoki teátrumban
A Függöny fel! az évad utolsóként bemutatott és műsorra tűzött produkciója a Szolnoki Szigligeti Színházban. A teátrum ezzel teljesítette a véleménynyilvánításra felkért közönsége műfaji kívánságát, és ezzel a Frayn-bohózattal ereszti le függönyét a szezon végén. Kritika.
Az eredeti címén Noises Off nagyon ötletes darabja annak a Michael Fraynnek, aki „száraz” Csehov drámaművek brit fordítójaként, vagy a The Guardian című napilap rovatvezetőjeként szerzett hazájában tollforgatói hírnevet, hogy a „Függöny fel!”-lel az Egyesült Királyság határain túl is ismertté tegye írói létét és a humoros angol színdarabok elismertségét.
Fotó: Nagy Balázs
A történet zseniális. Adott egy egyénenként is speciális defektekkel bíró társulat, mely közösségként halmozottan hátrányos helyzeteket tud teremteni. Főleg, hogy utazó teátrumuk az egyetemes színháztörténelem leggagyibb színdarabját készül előadni. Ráadásul azt is fertelmesen rosszul, legalábbis ezt sejteti a szín a színben darab főpróbáján tapasztalható csetlő-botló káosz.
Elkerülhetetlen a végzetes robbanás...
A szerző az érezhetően bukásra ítéltetett darab próbafolyamának kínjait tárja közönsége elé az első felvonásban. Amelyben megmutatkozik a turnéra szerveződött, szerény képességű társulat tagjainak jelleme, illetve kibontakoznak a köztük kialakult viszonyok. A nézőtérről olybá tűnik, hogy a lánc nem maradhat egyben, gyors hasadását az eredményezheti, hogy minden szeme gyenge. E negatív láncreakció is végzetes robbanáshoz vezethet. Függöny le!
Hamisítatlan burleszkparádét láthatunk
A második felvonás első része a színfalak mögött mutatja be a csodával határos módon még mindig turnézó társulatot. Hamisítatlan burleszkparádét, vagy inkább burleszkparódiát láthatunk az erkölcsileg lenullázott, alkoholtól és szerelmi bánatoktól szétzilált társulatát elhagyó rendező és egykori színészei jóvoltából. A harmadik etap ugyanez elölről…
A szolnoki Függöny fel! (is) megosztó darab. A darab második fele vagy megállíthatatlan harsány röhögést vált ki a nézőből, vagy értő vicckedvelőként is visszafogott visszatetszést. Nem Lendvai Zoltán rendezőn múlik a szolnoki ezerfejű őszinte reakciója, hiszen a Szigligeti színpadán látható darab szerintem szinte semmiben nem különbözik az általam 2013-ban a Centrál Színházban látott bohózattól. Az aktuális előadásra adott reakció egyénfüggő, múlik az aznapi ingerektől és lelkivilágtól.
Mindenki keményen megdolgozik a sikerért
Ha kacagni kíván, a kockázatok és mellékhatások vállalásával, valamint kezelőorvosa és gyógyszerésze ellenjavallata ellenére is tekintse meg e „beteg” darabot. Ha a tapsrend után kétségei támadnak a saját humorérzékére vonatkozóan, nézzen meg egy más alkalommal előadást. Ugyanez vonatkozik mindazokra, akiknek elsőre elnyerte tetszését a darab. Nem vitás, legközelebb annál is vidámabb lesz...
Fotó: Nagy Balázs
Egy bizonyos! A Tisza parti teátrumban e darab sikeréért mindenki keményen megdolgozik. Bizonyára nincsen egyforma előadás, noha ez esetben másodperc-töredékeken és millimétereken múlik, hogy a kulisszák mögötti, fordított játékban pontos időzítéssel érkezzenek, távozzanak, szóljanak, vagy hallgassanak el a játékosok, csak úgy, mint a második felvonás „helyreigazított”, záró részében.
Koncentrált a mű, rendkívüli felkészülést és összpontosítást igényel a szereplőktől, akik nem csupán a precíz, tűpontos odafigyelésre hegyezték ki magukat, de folyamatos, komoly fizikai edzést is feltételez a művészektől. A darabbéli szedett-vedett, illetve a megsüvegelendően összeszedett kilencfős társulattól.
